SZE írta:
Magyarországi Szülők Országos Egyesületének nyilatkozata, mely megkérdőjelezi azt a gyakorlatot, mi szerint a diploma kiadásához érvényes nyelvvizsga (nyelvvizsgák) bemutatására is szükség van, komoly vitát váltott ki a magyar értelmiség körében. Bár a vita feltételezi két ellentétes vélemény egyidejű jelenlétét, erre csak a témában megjelent kommentárokban látunk példákat. Az általam olvasott cikkek mindegyike kritizálja vagy cinikus hangnemben tudósít a nyilatkozatról.
Tény, hogy ma az egyik legfontosabb képesség, melyet Magyarországon fejlesztenünk kell, az az idegennyelv-ismeret. Erre a legalkalmasabb egy megfelelő nyelvoktatási rendszer kialakítása lenne, mely a szükséges motivációk beépítésével hatékonyan el tudná látni a feladatát. Ma az általános- és középiskolák is érdekeltek abban, hogy mind jobb szolgáltatást nyújtsanak az oda jelentkező diákoknak, így természetes, hogy a nyelvi képzés is egyre nagyobb figyelmet kap. Ennek egyszerű PIACI okai vannak. Kevés a gyermek, megnőtt a verseny. Az oktatási rendszeren kívüli nyelvtanulás lehetőségei is egyre bővülnek. Megszámlálhatatlan nyelviskola hirdeti magát, s az egyéni nyelvórákat kínálók között is bőven lehet válogatni.
Lehetőség tehát van! Miről szól a vita? Aki nem tud megszerezni egy nyelvvizsgát az tényleg lusta?
Nézzük akkor a kezdetektől. Általános iskolák nyelv- és informatika tagozatos osztályaiban nagy a túljelentkezés. Valamilyen szűrést be kell vezetni. Vajon mi lehet az? Csináljunk IQ tesztet az ovisokkal? Nem hinném, hogy ezt a megoldást választanák az iskolák. Valószínűbb a szülők hátterének figyelembevétele. Még mielőtt valaki rám húzná, hogy rosszindulatból írok ilyeneket, kövesse végig a következő gondolatmenetet: ha kevés a gyerek, az a suli fog fennmaradni, akinek jók az eredményei – az eredményekhez könnyen motiválható, eminens diákok sokaságára van szükség – azt pedig az olvasóra bízom, hogy eldöntse, mely társadalmi csoport tud gyermekei számára a tanuláshoz szükséges nyugodt körülményeket biztosítani. EGYSZERŰ PIACI LOGIKA.
Középiskolába ma már központi felvételin keresztül kerülhet be a nebuló. Ezeken a felvételiken mindenki egyenlő esélyekkel indul. Vagy mégsem? Persze hogy nem. A magyar oktatási rendszer híres arról, hogy újra termeli a társadalmi különbségeket. A gyengébb képességeket mutató – és itt szándékosan nem használtam a gyengébb képességű kifejezést – alapvetően hátrányosabb helyről érkező diákok a középiskolába is nehezebben kerülnek be. Minden évben megjelenek országos és megyei listák, melyek a középiskolát követő felvételik alapján kielemzik, melyek azok a helyek ahol a legbiztosabb a gyermekeink továbbtanulási esélyei. Vajon ezeknél a listáknál figyelembe vesznek olyan tényezőket, mint a családi háttér, a hátrányos helyzet stb. Miért tennék? A szülők viszont csak azt látják, hogy ott jobb helyen lenne a gyermekük. Vajon ide milyen aránnyal kerülnek be hátrányos helyzetű diákok?
Persze vannak alapítványok, és tehetséggondozó programok. Az igazi kérdés, hogy az Arany János Programhoz hasonló projektek tényleg elérik e a céljukat... Néha kételkedem.
Aztán jön az egyetemi felvételi. Ma már maximálták a nyelvvizsgák által szerezhető plusz pontok számát. Ez dicséretes. Ha valaki nyelvi zseni, beszél 4-5 nyelvet akkor se kaphasson nagyságrendekkel nagyobb pontszámot annál, aki ugyan kitűnő eredménnyel végzett, a felvételin is 90%-ot teljesített és van pár plusz pontja tanulmányi versenyeken elért eredményeinek köszönhetően, de még nem tett le egy nyelvvizsgát se. De azért mégis csak többletpontról van szó. És ha meg tudom szerezni, miért ne – ha nem elég az iskolai oktatás ott a magántanár / nyelvtanoda. Sokba kerül, de legalább biztos bekerülök. De vajon mindenki képes erre az áldozatra?
El is értünk a felsőoktatáshoz. Koliba kerültem, vagy albérletbe kell mennem? Megveszem a jegyzeteket, vagy csak fénymásolatokból tanulok. Hetente, vagy negyedévente tudok hazajárni. Kell diákmunkát vállalnom? Ezek komoly pénzügyi kérdések, melyek sok esetben kihatással vannak a hallgató tényleges teljesítményére. A pénznek igen is komoly szerepe van abban, hogy eredményes lesz valaki vagy sem. És ehhez hozzá tartozik az is, hogy jó pénzért képes-e nyelvvizsgát produkálni még az abszolutórium előtt, vagy munka mellett – mely csak nagy szerencse esetén olyan szintű, melyre az egyetemen készült – lógó nyelvvel, dög fáradtan próbálja megszerezni. Mert valamiből diploma nélkül is élni kell. (Miközben küzd azzal, hogy vagy alul képzett, hisz nincs diplomája, vagy túlképzett mert van egy-két egyetemi abszolutóriuma.)
Csak pár gondolatot a lusta egyetemistáról. A tömegképzés '90-es években való megvalósulását követően a felsőoktatási intézmények kapui mindenki előtt megnyíltak. Jelentkezett boldog-boldogtalan, és az egyetemek fel is vettek mindenkit. Azok az egyetemek, melyek a nemrég közzétett felvételi ponthatárokat a média előtt elemezve azon örömködtek, hogy a magasabb ponthatárok alapján kimondható, hogy jobb minőségű diákok érkeztek az egyetemekre, (már ha ez hihető.) saját maguk vették fel az ezek szerint rosszabb minőségűnek tartott diákjaikat a megnövekedett létszámnak köszönhető nagyobb támogatás érdekében. Tehát az elmúlt évekig bekerülhettek a rosszabb képességű, nehezebb háttérrel rendelkező, kisebb pénzű diákok is, kik jelentős hiányossággal rendelkeztek a nyelvtudás terén is. Majd megnyíltak az egyetem nyelvi tanszékén működő ingyenes nyelvórák, melyekre a picit később reagáló diák nem fért be a hatalmas jelentkezőszám miatt. Mi maradt? Szerezz nyelvtudást az erre kiépülő piac segítségével.
Azt hiszem ezeket a tényezőket is számításba kéne vennie egy a témában íródó cikknek, és nem csak cinikusan élcelődni a lusta diákon. Fel kell tenni a kérdést. Nem hibás e helyzetben a mindenkori kormányzat (értsed az összeset a rendszerváltástól napjainkig), aki megnyitotta az egyetemeket a tömegek számára, de azt elfelejtette mondani, hogy ennyi tanárnak, jogásznak stb. biztos nem lesz szakmájának megfelelő munka, és az összes többi követelmény teljesítését saját zsebből kell finanszíroznod.
Vajon elvárhatjuk-e egy kádári időkben felnőtt, ott szocializálódott társadalomtól, hogy a '90-es években megjelenő változásokra éretten reagáljon, és felmérhesse azon cselekedeteinek következményeit, melyet az általa megválasztott okos képviselők se láttak előre? Szerintem nem.
Van egy probléma, melyre a Magyarországi Szülők Országos Egyesülete megpróbál megoldást találni - jól vagy rosszul, azt az olvasóra bízom. Ha a fentieket figyelembe vesszük, akkor a kormányzatnak talán kötelessége lenne foglalkoznia ezzel, és nem ártana elgondolkodnia a csípőből tüzelő, felfuvalkodott magyar értelmiségnek azon, vajon ők mit tettek azért, hogy a kétség kívül tragikus helyzet ne alakuljon ki.
Végül egy megjegyzés. Hogy valaki nem tudta átvenni a diplomáját az nem azt jelenti, hogy rossz diák. Vannak eltérő sorsok, csak a magyar közélet nem képes arra, hogy a fekete-fehér, bal-jobb kategóriáktól elvonatkoztatva szélesebb skálán gondolkodjon.
Utolsó kommentek