Nem fogok beszállni abba a mérhetetlenül cinikus, de valahol mégis a lényeget kapargató vitába, hogy meg lehet-e élni 47 ezer forintból. A szegénységgel kísérletező Haász Jánosnak csak annyit üzenek, hogy a kalandja személyes önfejlesztésnek és újságírói ötletnek is jó. Jó az is, hogy nem gondolja, hogy ettől majd automatikusan közelebb kerül a lecsúszottakhoz.

Akivel nem T_Ö_R_T_É_N_I_K meg a szegénység, nem tudja igazán megváltoztatni a nézőpontját. De sokat segít az alázat és a részvét.

Aki valóban csóró, az szépen lassan egyre kétségbeesettebb vagy egyre előrelátóbb lesz. Többé nincs szüksége öblítőszerre és vízlágyítóra ahhoz, hogy kimossa a ruháit. Egy negyvenhétezresnek a gyorskaja szinte mindig két kifli, hozzá alma, kefir vagy tejföl; a sajtburger eszébe sem jut. És lehet, hogy most februárban már szerzett paradicsom magot, amit a nyáron a panel erkélyén nevel. 

Ismerek egy ötvenes házaspárt. Reggelente Blikket vesznek, és hetente egy csomaggal megisznak a legolcsóbb kapuccsínóporból. Ők ehhez ragaszkodnak, ettől érzik magukat embernek. Ez havonta kb. 3.000 forint lehet, amit költhetnének 5 kiló csirkecombra is, de nem teszik. Te elvitatnád tőlük?

Most úgy látom, hogy le kell vetnünk - talán szegényeknek és gazdagoknak egyaránt - egy halom ránk kövesedett szokást. Az alapoktól kell megkérdőjeleznünk mindent, ami körülvesz minket.

• Ki a magabiztosabb? Aki smink nélkül nem megy ki az utcára, vagy aki smink nélkül is elég erősnek érzi magát?
• Gazdag-e az, aki a spórol tejen, és az olcsó külföldit veszi?
• Boldogabbá teszi-e a budapestieket az autójuk? Vagy másra is költhetnék a benne álló pénzüket, ha BKV-val járnának és néha taxit hívnának?
• Egészségesebbek-e a gazdagok gyerekei? Vagy nem is olyan nagy baj, ha nincs pénz levesporra, kecsöpre és energiaitalra?

____________________________________________________________

1275 nappal ezelőtt írtam a Szegénység blog első posztját. Akkoriban havi 80 ezer forintból éltünk ketten, ebből fizettük az albérletet is vidéken. Ma Budapesten havi 500 ezer forintot keresünk. De az életünket gyökeresen átformáltuk. Talán majd írok erről is egyszer.