Eddig nem politizáltam a blogon, ezután sem fogok. A gazdasághoz meg nem értek, ugye. Most mégis felklimpírozok ide magamnak pár gondolatot, amit okos emberekkel beszélgetve hallottam a minap.
Tételmondat 1: Fontos lenne, hogy a magyar gazdaság versenyképes legyen. Tételmondat 2: Magyarország túl kicsi piac ahhoz, hogy önellátásra rendezkedjünk be. Exportra kéne termelni.
1. A miniszterelnök legújabb csomagja nem kedvez azoknak a cégeknek, akik fejlesztenek, a K+F, az innováció, a képzési költségek adókedvezményeit eltörlik, tehát a versenyképességbe legtöbbet invesztáló cégek többet fizetnek majd, még akkor is, ha néhány vállalkozásokat sújtó adófajta csökkeni fog. (Nem én találtam ki, kiszámolták.)
2. Mivel a világon nálunk a legmagasabbak a vállalkozások adóterhei, a nemzetközi tendereken jóformán labdába se rúghatunk. A magyar vállalkozó az alkalmazottak bére után kétszerannyi adót fizet be, mint mondjuk szlovák kollégája. Így ha legálisan foglalkoztat, akkor árban szinte lehetetlen aláigérni a versenytársaknak.
3. A magyar adórendszer úgy van kitalálva, hogy a munkaadó és a munkavállaló egyaránt érdekelt az adókerülésben. Mindkét fél (nyilván rövidtávú) érdeke, hogy megtalálják a kiskapukat, vagy szürkén-feketén intézzék az ügyeket. Ez meg ugye a költségvetésből veszi el a pénzt.
A kígyó önnön farkába harap.
Ne kérjétek számon rajtam az összefüggő gondolatmenetet. Ez egy énblog. Meg nem is értek hozzá.
Utolsó kommentek