Megírtuk az adóbevallásunkat, pénz áll a házhoz, nem kevés. És persze mi is adhatunk a egy-egy százalékot. Kiderült, még mindig nem ismerem eléggé SZE-t.
Az, hogy kinek ajánljuk fel a személyi jövedelemadónk 1%-át, valamelyest kifejezi az identitásunkat, az értékrendünket, a civilekhez való viszonyunkat.
A magam részéről elvből nem választok kutyamenhelyet és daganatos gyermekeket segítő alapítványt. Azért döntöttem így, mert a statisztikákból látszik, hogy minden évben ők azok, akik az 1%-ok aránytalanul nagy hányadát fölözik le. Nem mondom, hogy nem érdemlik meg, de könnyes gyermekszemekkel és a kivert állatokkal könnyű kampányolni. Ha nem is sokkal, de az én részemmel legalább olyanokat akarok támogatni, akik az én világnézetem szerint valamit fontosat adnak, értéket teremtenek.
Ezért döntöttem úgy, hogy a volt középiskolám és a református egyház kapja az egszázalékocskáimat. Mert abban, hogy ki vagyok most, ez a két közösség játszott fontos szerepet.
SZE döntése viszont teljesen meglepett. Ő kifejezetten ateista, néha konkrétan antiklerikális. Mégis úgy döntött, hogy a katolikusoknak adományoz.
Az egyházaknak mellett a második 1%-ot tehetséggondozással foglalkozó szervezeteknek is adhatná. SZE mégis azt mondja, hogy tanárként tudja, mi folyik tehetséggondozás címszó alatt, arra ő bizony nem ad. (Mondjuk a Zuschlág-féle alapítványok is foglalkoztak ilyesmivel, ha jól emlékszem...) Ha tehetné, akkor a katolikusoknak is megmondaná, hogy csak épületrekonstrukcióra költhetik az ő pénzét.
SZE a civil 1%-át a Máltai Szeretetszolgálatnak adja. Ezt sem értettem egészen. Azt mondja, azért, mert ők azok, akik a világban mindig ott vannak, ahol baj van. SZE adományozott egy ezrest anno a cunami áltozatainak is, azt mondja, hogy a nemzetek feletti szolidaritás is fontos neki. Ki tudja, mikor lesz szükségünk majd külföldiek segítségére...
Így vagyunk mi.
Egyet nem akarunk: hogy az államnál maradjon az 1%-unk. Kap az állam így is eleget, hogy közhelyes legyek.
Ti kinek adjátok?
Utolsó kommentek