Hogy halljatok rólunk valamit...
1. SZE regisztrált, hivatalosan is álláskereső lett. Volt csoportos reintegrációs foglalkozáson, ahová a középfokú végzettségüeket küldik. Elmondták nekik, hogyan kell állást keresni. Naponta legalább öt helyre kell elmenni személyesen - állítólag. Kap némi segélyt is, amit nyelvtanulásba fog visszaforgatni. Tanul, pályázik, és tartja a frontot otthon, segít nekem, ahol tud.
2. SZF: elvállalok mindenféle mellékes munkákat, néhányat szerelemből, néhányat csak a pénz miatt. Volt pár hónap, hogy attól féltem, hogy a munkahelyem is a válság áldozata lesz, de szerencsére minden jól alakult. Lakásra gyűjtünk.
3. Egyre erősebben érzem, hogy milyen fontos a család. Annak, akinek két kereső szülő, két nagy család, nagyszülőkkel a hátországa, sokkal könnyebb lehet anyagilag. Én nem vagyok szerencsés ilyen téren, de a családomtól megtanultam, hogyan kell küzdeni, váltani - ha kell -, tanulni és keményen dolgozni. Kinek mi jutott.
4. Az általános válsággal kapcsolatos depressziómat lassan legyőzi az életösztön. Egyre kevesebb hírt olvasok, igyekszem magunkra figyelni.
5. Egyre több régi-új barát fedezi fel, hogy a fővárosba költöztünk. Szépen alakulgat egy új élet. Nem vagyunk vissza a régi városba. Ezt SZE is egyértelműen állítja. Persze vannak, akik hiányoznak.
6. A pár hónapja bevezetett takarékosságon nem változtattam. Azért persze egy kicsit több húst, zöldséget és gyümölcsöt eszünk.
Utolsó kommentek