Szegénység blog

Vasárnap ráküldtem a blogra a Google Analytics-t, hogy kicsit többet tudjak a kedves olvasókról, mint amennyit a blog.hu rendszere enged.

Megnéztem, hogy milyen hálózati helyekről nézték a blogot a legtöbb ideig.

Íme egy kis ízelítő a toplistából:

glaxosmithkline
general motors corporation
nemzeti hirkozlesi hatosag
hungarian foreign trade bank ltd.
hungarocontroll air traffic minstration
nemzeti udulesi szolgalat
ministry of health - republic of hungary
magyar kozut kht.
orszagos mentoszolgalat
ogilvy & mather budapest rt.
mta enzimologiai intezet
academy of sciences of the czech republic
hungarian fottball federation
semmelweis egyetem egeszsegugyi foiskolai kara
rtv slovenija
budav ri polg rmesteri hivatal
central-european international bank ltd.
kfki uzemelteto kft.
european parliament
budapest university of technology and economics
rtl klub television inc.
tesco co.
the mayor s office - fopolgarmesteri hivatal
grey budapest ltd.
est media - network
constitutional court of the republic of hungary
mayor s office 18th district of budapest
ge hungary ltd.
orszagos nyugdijbiztositasi foigazgatosag
kozponti statisztikai hivatal
european court of justice
exxon mobil corporation
szerencsejatek rt.
unicredit bank hungary zrt.
eotvos lorand university of sciences
lufthansa systems hungaria ltd.
noniusz kft.
fovarosi birosag
magyar orszagos leveltar
tempus kozalapitvany
kulugyminiszterium
ge energy

Furcsa...

Balance of Power kérésére egy rövid és nem is túl érdekes poszt a védekezésről.

A gyógyszert orvos barátnőmtől kapom ingyen már jópár éve. Nem ő a nődokim, mert az nekem kellemetlen lenne, de mindig megmutatom neki a nőgyógyászati leleteket, és ha rendben találja, akkor ad tablettát. Neki pénzbe nem kerül, én meg cserébe segítek neki a kertjét tervezni, megalkotni és gondozni.

Megnéztem a neten a fogamzásgátlómat: ha gyógyszertárban venném, akkor három havi adag 5000 Ft-ba kerülne.

Ja, és a múltkor megnéztem az óvszerárakat. Hát... ledöbbentem. A legolcsóbb 70 Ft körül van darabja, a drágább meg 170 Ft - és ebben még nincs is semmi komolyabb "extra".

Az tényleg igaz, hogy van elefántos koton?

Erről a témáról még nem írtam, úgy emlékszem.

Nos, mi tusoláshoz és kézmosáshoz is a Tesco folyékony szappanját használjuk. 149 Ft egy liter. Ugyanez tusfürdőben csak 99 Ft, de az hígabb, kevesebb ideig elég.

Semleges illata van, ezért uniszex tusfürdőként használható. A bőrünket sem irritálja.

Kaptunk egy megkeresést az Aktívtól (TV2), hogy adnánk-e spórolós ötleteket a tévében.
De hát az anonimitásból nem engedünk.

Ma és holnap újabb interjúk, ezúttal ismét a fővárosban. Úgyhogy a posztok csak rövidek lesznek, mert most, amikor ezeket írom, hétfő éjszaka van. Azaz 26 perc múlva leáll a blog.hu, hogy átálljon az Indapass új verziójára. 

Szóval munka. Nagyon bízom benne, hogy valahonnét záros határidőn belül kapok végre pozitív visszajelzést.

Nem olcsó az utazgatás. Bár Budapestre elvisz egy ismerősöm kocsival, és talán visszafelé is tudunk egyeztetni, de a városon belül a két nap alatt 4 átszállójegyet és 3 vonaljegyet kell elhasználnom. Számolgattam a napijegyet is, de épp nem éri meg.

Szerencse, hogy kosztot és kvartélyt kapok barátoknál.

Megjött a hideg, nálunk meg elfogyott a filteres tea. 

Sebaj. Évek óta gyűlnek a szekrényben az ilyen-olyan teafüvek, gyógynövény és gyümölcs alapú teák, zöld és feketet teák.

Régebben lusta voltam a teatojással bíbelődni, így alig ittuk az ajándékba kapott különlegességeket.

Mostantól urizálunk! :) Elhatároztam, hogy addig semmilyen teát nem veszek, amíg ki nem ürítem az itthoni készleteket.

Nálatok hány doboz tea lapul a szekrényben?

Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot. 

E. P.

Vagy inkább csak mi ihlettük? Két blogbejegyzés linkje alább.
 

Blueraincoat írta:Az én szegénységem története 

Zoli vagyok írta: Lelki szegénység vagy kamu

Ebből a mindenféle gusztustalan maradékból készülő felvágottból azért jó dolgokat is ki lehet hozni, ha nincs más.

Emlékeztek még a rántott párizsira a menzáról? Szerintem kiváló főzelékre való feltét, vagy ríizs mellé is finom.

Szoktunk héjában főtt/sült krumpli mellé készíteni egy kis párizsis extrát. Serpenyőben, pici olajon meg kell pirítani a vékony szelet párizsit, épp csak annyira, hogy felpöndörödjön a széle. Így a közepén kialakul egy kis „fészek” amibe bele lehet csurgatni egy tojást, és szépen ott megsütni. Van úgy, hogy ha bundáskenyérből vagy rántott valamiből marad meg egy kis tojás, akkor azt öntöm a párizsiba. Mutatós, vicces, egyszerű és finom melegétel.

Minél rosszabb minőségű a parizer, annál többet kell dolgozni rajta, hogy ehető legyen. Ha nagyon vacakot sikerült vennem, akkor apró kockákra vágva vöröshagymán pirítom, jól befűszerezem, és akár melegszendvicsnek, akár tésztaszósznak használható alapot kapok belőle.

Mi a szegénység?

Soha nem szerettem a zsíros tejet, megfájdult tőle a gyomrom. Meg az UHT tejet sem, mert attól meg felfordult. Így én mindig 1,5-öst használtam, mert Szegényembernem mindegy volt.

A tejpiac azonban pár hónapja felfordult. "Normális" tej alig van 200 Ft alatt. A hipertartós UHT-kat meg 150 Ft alatt is meg lehet venni, ha épp akciós.

Újabban tehát nem iszunk nyers tejet. Veszünk viszont főzéshez UHT-set.

Ha nagyon nem bírom kivárni üres gyomorral, amíg Szegényember hazaér, akkor például kavarok magamnak egy kis tejbegrízt. (A tejbegrízzel csalok: fele-tej, fele-víz, cukor helyett két pötty édesítő, és egy icipici fahéj az alapja.)

A szív sebeit mindig okosabban gyógyítottam, mint a testét. Igazából annyit tudtam a sebekről, hogy fertőtleníteni kell és bekötözni azokat. És nem elkaparni. Akkor hamar meggyógyulnak.

Amikor azonban szépen lassan ellepték a testemet a sebek a ruha alatt, már kevésnek bizonyult a tudományom. Jártam én orvoshoz, hogyne jártam volna. Adtak is szépen mindenféle szteroidos krémet, amitől elmúlt az egyik seb, de lett új, máshol. Meg fekély is. Kergetőztünk a sebeim meg én.

Hozzászoktam, hogy én nyáron is csak hosszú felsőben, hosszú nadrágban, szoknyában járhatok, hogy elrejtsem a folyton szivárgó sebeket. Hozzászoktam, hogy azt hazudjam, napallergia miatt járok így.

Sokat sírtam. Nem bírtam mozogni, mert minden mozdulatnál fel-fel szakadt valamelyik. Olvastam a Jób könyvét. Gyógyszertár szagom volt. Volt nap, hogy minden pillanatban éreztem a fájdalmat.

Undorodtam magamtól, és nem értettem, hogy Szegényember miért nem undorodik tőlem.

Aztán két év után volt egy kedves orvos, aki elmagyarázta, milyen életet élnek a sebek. Megtanított rá, hogyan kezeljem őket. Mikor kell hidratálni őket, hogy ne szakadjanak fel, mikor kell fertőtleníteni, hogy ne fertőződjenek el, mikor kell a hámlasztó hatású krém, mikor jöhet egy kicsi szteroid.

Egyesével kellett mindegyikre figyelnem, mert más-más életkorban voltak, az egyik épp megszületett, mikor a másik már múlófélben volt. De legalább megismertem őket. Többet nem követtem el olyan hibát, hogy gyulladásban lévő sebre tettem szteroidos krémet.

A sebek kezelése napi 2-3 órámat vették el, miközben folyamatosan 10-12-14 órákat dolgoztam, mert kellett, és mert lekötött, nem engedett a fájdalommal törődni.

Fürdeni csak csecsemőknek való fürdető krémmel (nonionikum – azt hiszem ez a neve) lehetett, olykor egyszerű kénes szappannal. Aztán jöhetett az ecsetelés, ahol kellett a fertőtlenítés (solutio castellani sine fuchsino). Természetesen minden sebet külön steril vattával, hogy ne vigyük át a baktériumokat egyikről a másikra. (Érdekes, ezt is az orvos kötötte ki, de amikor kórházban voltam és nővérek kezeltek, akkor nem törődtek ilyesmivel.)
Utána a hidratálásra kellett időt szánni. Karbamidos és szaliciles krémek. Végül a már szinte gyógyultakra egy kis szteroid.

Puva, sóbarlang. Diéták. Belsőleg antihisztaminok, vitaminok, később szisztémás szteroid.

És ez csak a nyugati típusú orvosi része a történetnek. (Amúgy még homeopátia, jóga, regressziós hipnózis, agykontroll.)

Javulás semmi.

Tavaly ősszel az utolsó kánikulai napon egy véletlen baleset történt, lehorzsoltam a karomat. Az egyik sebben a meleg miatt a kelleténél jobb környezetbe kerültek a baktériumok, és a horzsolt felületen keresztül bejutottak a nyirokrendszerembe. (Erysipelas.) Elég csúnya lett tőle a kézfejem is, az egész jobb karom, ezt már nem tudtam rejtegetni.

Addigra egyéb nem részletezendő betegségek is gyötörtek már. Két napra rá, hogy kialakult a gyulladás, kórházba kerültem. Egy ájulás után kihívták rám a mentőt az utcán.

Ekkor döntöttem el, hogy kiszállok. Felmondok, mert most, amíg nincs gyerekem, van még egy esélyem arra, hogy változtassak.

Kevesebb mint két hónap alatt teljesen meggyógyultam.

Most itt vagyok. Írom a szegénység blogot.

És tanulság nincs.

Hétvégi budapesti utamon besegítettem a barátnőmnek a főzésben. Zöldséghámozót nyomott a kezembe. Először bénáztam vele, mert még sose próbáltam. Nagyanyám szerint nem is igazi háziasszony az aki nem késsel pucolja a krumplit, és aki vágódeszkát használ a kockázáshoz.

De rájöttem, hogy érdemes befektetni egy zöldséghámozóba (160 Ft a 100 Forintosban), mert nagyon gyorsan lehet vele végezni, és a feleslegesen kidobott hulladékot is lehet vele csökkenteni. Olyan szép vékonyan hámozza a sárgarépát, gyökeret, hogy öröm nézni!

Barátnőm gyakran használja aprításhoz is. Kis darabkákra szel fel vele mindenféle zöldséget, wokban megsüti, szójaszósszal, tésztával eszik. Hmmmm...

:)
 

Szolgálati közlemény.

Ezúton tájékoztatjuk Önöket, hogy a blogon tapasztalható jogsértő megnyilvánulások elharapódzása miatt ma keményebb intézkedéseket voltunk kénytelenek alkalmazni a hozzászólások moderációja területén.

Továbbá értesítjük Önöket, hogy a biztonság fokozása érdekében Céadaoin admin jogokat kapott a blogon.

Figyelem! Céadaoin a rendetlenkedőket letartóztatja!

Mik kerültek a bevásárlólistára?

Szeptember 12-18. között lehet kapni:

• Value UHT tej, 1,5%-os: 129 Ft
• Value baromfivirsli, 1 kg: 199 Ft
• Gútai finomliszt: 99 Ft/kg

Még meg kell fontolni:

• Kristálycukor: 179 Ft/kg
• TS napraforgó étolaj, 3 l: 1199 Ft ( 400 Ft/l!)
• Parasztkolbász: 799 Ft/kg

Barci kérdezte egy kommentben, hogy a parfümön kívül milyen női kenceficékről mondtam le, amióta összébb kellett húzni a nadrágszíjat.

A válaszom talán meglepő lesz.

Alapvetően problémásnak tartottam a bőröm, testszerte száraz, érdes, hámlós volt, T-vonalban meg zsíros. Teljesen tipikus női probléma. Kamaszkorom óta kipróbáltam mindenfélét, a gyógynövényes, természetes anyagoktól a vitaminokig mindent. Aztán a barátnőim esküdöztek hol erre, hol arra. A Dove, Johnson & Johnson, Garnier, Loreál, Vichy családok testápolói, arckrémjei mind-mind rövid életűek voltak nálam.

Azt vettem észre, hogy minél többet kenem magam a hiper-szuper hidratálókkal, annál szárazabb lesz a bőröm. Olyan volt, mint valami ördögi kör.

Úgyhogy 8 évvel ezelőtt letettem arról, hogy nekem bababőröm legyen. Se testápolót, se arckrémet azóta nem használok. Egyáltalán semmit nem kenek magamra tusfürdőn kívül. És láss csodát, már nem hámlok. Elfogadtam, hogy az én bőröm sosem lesz már olyan, mint egy csecsemőé, hiszen felnőttként már többet kell kibírnia.

Kicsit kirekesztett is vagyok a barátnőim között, mert nem nagyon tudok részt venni a csajos beszélgetésekben, amikor a mellfeszesítők, a narancsbőr elleni készítmények, a szemránckrémek, az önbarnítók, az éjszakai meg a nappali arckrémek, pakolások, bőrradírok, tejek, tonikok témájára kerül a sor.

A sminkkel más a helyzet, a munkám miatt muszáj szolidan festeni magam. (De szinte csak a szememet festem.) Ez sajnos még mindig hozzá tartozik az üzleti élet szexista stílusához.

Említettem, hogy a hajtós, pénzes időkben volt egy elég komoly bőrbetegségem. Akkoriban a tisztálkodás külön tortúra volt. Majd írok róla egyszer egy posztban.

A csirke farhátat azelőtt csak messziről, nyugdíjas nénikék kosarában láttam.

Ám most a hétvégén pesti barátnőm is abból főzött, és az eredmény lenyűgöző volt. A csontos húsokat mindig nagyon szerettem. Mindig magamnak követeltem a „szopogatni valót”.

A farhát kilója149 Ft, két darab elég 2 személyre, jó sok zöldséggel, húslevesnek vagy ragulevesnek elkészítve (mi otthon becsinált levesnek hívtuk) tökéletes.

A legjobb viszont jól befűszerezve, serpenyőben ropogósra sütve!

Sokkal több hús van rajta, mint gondoltam!

Update:

Lemúr Miki kiváló kétsorosban foglalta össze a poszt témáját. Magam sem írhattam volna okosabban:

Ne egyél marhát,
Ha ott a farhát.

Még gimnazista évek alatt jártam rendszeresen a Művészetek Völgyébe. Sátorral, persze. Akkoriban még nem volt annyi melegvizes szálláshely, mint most. A hideg víz meg igen rosszul esett.

Ezért inkább két 1,5 literes flakonba töltöttem vizet, és a saját napelemes rendszerem segítségével melegítettem magamnak a vizet. (Kitettem a sátor mellé a napra.)

Hamar rájöttem, hogy 3 liter vízből meg tudok úszni egy fürdést és egy hajmosást is. Az első palack víz háromnegyede elég volt arra, hogy mindenhol bevizezzem magam, pedig akkoriban még nagyon hosszú hajam volt. A maradék vízzel pedig le lehetett öblíteni tusfürdőt, sampont. Amikor csak fürdésre használtam el a három liter vizet, az maga volt a mennyország.

Most nem tudom megmérni, mennyi vizet használok el egy fürdéshez. Mindenesetre a negyedórás relaxációs tusolásaimat beszüntettem.
 

Köszönöm a tanácsokat mosópor ügyben. Sajnos a DM-es denk mit, ami mellett döntöttem a javaslataitok alapján, az nálunk sokkal többe kerül. Így mégse azt vettem.

Voltam a Plusban, és ott vettem Bravil mosóport. Teljesen jó, foltot nem hagyott. 4,5 kilós 800 Ft. (Azaz kilója 178 Ft.)

Már írtam, hogy a Plust megvette a Spar. Ennek az a következménye, hogy eltűnt vagy kifutóban van sok márka, helyettük a Spar hozta a saját termékeit és a Budgeteseket. De ez már nem a korábbi árkategória. Alig 1-2 hete lehetett a váltás, de már most láttam, hogy átalakult a vevőkör is. Itt már nem lehet megkapni az alapélelmiszereket olcsóért.
Azért ami jó áron volt, és megvettem:

• Budget teavaj – 149 Ft.,
• Budget párizsi fél kilós: 199 Ft.
• És fagyasztott, natúr sóskakrémet 129 Ft-ért.

Eddig csak a párizsit kóstoltuk meg, és azzal elégedett vagyok. Sok mindenre jó ám! Majd írok egy párizsis posztot is.

És tegnap –életemben először elmentem a Lidlbe is. Régebben (még a jól menő időkben) Szegényember megfogadtatta velem, hogy nem vásárolunk a Lidlben, mert a hírek szerint nem bánnak etikusan a munkavállalókkal és néhány élelmiszer-egészségügyi botrány is volt a cég körül.

Ma már az etikusság és fenntarthatóság szempontjai másodlagosak, az első az ár/érték arány, de leginkább az ár.

Már az Lidlis akciós újságból láttam, hogy azért ez annyira nem is olcsó hely, mint amilyen a híre. Egy-egy termék árát lehúzzák ugyan, de az alapélelmiszerek ára nem itt a legalacsonyabb.

Egyedül a 159 Ft-os, nagypoharas, 12%-os Frissfölt találtam olcsónak. Meg a fagyasztott krumplis nudlit, ami épp 100 Ft-tal olcsóbb (279 Ft), mint a Plusban, de azt magam is elkészítem kevesebb pénzből.

Szóval a Lidliben sem leszek törzsvásárló, úgy látszik.
 

Az álláskeresés közben vettem észre, hogy majdnem minden második-harmadik állás ügynöki vagy mlm-es „munka”.

Egyelőre még nem jelentkeztem ilyesmire.

Az egyetem első éve alatt ugyanis belevágtam az Avonozásba. Egy karácsonyra való pénzt kerestem vele, aztán többet nem foglalkoztam vele.

Nekem nem megy ez az ajánlgatás. Hogyan nézzek a családom meg a barátaim szemébe, ha tudom és ők is tudják, hogy a pénzük x százaléka az enyém marad… Idegenhez meg mégse mehetek oda az utcán. Azóta se vásárlóként, se eladóként nem kerültem kapcsolatba az mlm-mel, pedig volt pár megkeresés.

A legértékesebb tulajdonom a kapcsolati tőkém. Nem mérgezem meg ilyesmivel.

Azért az érdekelne, hogy mekkora pénzek mozognak ma ebben az országban az mlm révén? Már csak az adókiesés miatt is.

Titokzatost érzékeltünk a szegénységhez való viszonyunkban, valami nem rendeset. Gyakorlatilag, így láttuk, szegények voltunk, szegényes a ruházatunk (sokáig úgy tudtuk, a gyerekruhák eleve használtak, új ruha nincsen is), nem jártunk nyaralni, kopottak a szőnyegek, ritkán van hús, csirke szinte sose – de mi erre sose gondoltunk! Rosszul kezdtem tehát: nem láttuk mi ezt a szegénységet, részint eltakartatott előlünk, anyánk eltakarta, részint meg megvolt mindenünk, ami nyilván azt jelentette, hogy ami megvolt, azt véltük mindennek. Apánk nem gondolt rá, mi nem vettük észre, az egyensúlyt anyánk tartotta fönn: nem szerette volna veszni hagyni a szegénységgel járó erkölcsi micsodát. Ha már robotol, mint a barom, legalább sajnálják. Vagy még ennél is kevesebbet kívánt: ha már robotol, mint a barom, legalább. Ha már. 
Mégis voltak jelek, amelyek arra utaltak, hogy ez a gyakorlati szegénység homályos alapra épül. Hát már maga a főzés! Mert jó, hogy szegényes, de hogyan szegényes! Ne kerteljünk, anyánk az előételek rabja volt. Még a kitelepítésben is. Az előételügyet osztálytársaink előtt egyszerűen letagadtuk. Minek reménytelen magyarázkodásokba bonyolódni. Kapros túróval töltött paprika, paradicsom, vagy csak egy főtt hagyma majonézzel, májkonzerv tejföllel, kakukkfűvel följavítva, egy kis valami. Forma. Anyánk mindenből tudott valamit csinálni, illetve nem valamit, hanem szépet. Az élet minden területén harcot folytatott a csúfsággal, a formátlannal. Kecsketejből, búzadarából kemény tejbegrízt, amit kisimított, megsütött, karikákat vágott belőle, s azt feltornyozta, a karikák közé meg lekvárt tett. Ez volt a Bábel tornya. Ekkor összevissza beszélhettünk, részint nyilvánvaló ökörségeket, részint halandzsanyelven (nyilvánvaló bölcsességeket). Kacsa sans orange. Ki kér még a szanzoranzsból? (A deklasszált humor.) Szóval előétel és dolce. Dolcse. 
– Egy kis dolcse? Pur la bon buss.
Mindig elhangzott ez a kettős mondat, mintha döntenünk kéne. 
De már a paradicsomlevet nem tudtuk letagadni, borssal, szerecsendióval, gyömbérrel, ha volt, narancshéj reszelékkel. Mi nagyon szerettük. A barátaink fintorogva otthagyták. 
– Micsoda úri pofátok van?!  Itt mintha lett volna valami úri gőg bennünk, büszkék voltunk az ízlelőbimbóinkra.  Noha időnként mi is anyánk szemére vetettük, hogy túl úriasan főz. Nehéz volna megmondani, mit értettünk ezen. Talán hogy a krumplileves nálunk nem olyan jó zsíros, és nem úsznak benne nagy hagymadarabok, mint „idegenben”, hanem sápadt, tejfölös. Franciás, állította anyánk. Hagymalevest is kaptunk. A húsokhoz, ezt se láttuk sehol másutt, kis édes kontraízt, például sült gyümölcsöket, vagy a legendás „szósz pikant”-ot, mindközönséges mustár mindközönséges lekvárral. 
És hát a legsúlyosabb: az ezüst evőeszközök. Hogy mi mindig, nemcsak vasárnap vagy ünnepen, ezüsttel ettünk. 
– Mért? 
– Mert nincs más – vigyorgott apánk, anyánk meg a fejét csóválta. Benne is maradt a kezünkben az ezüst súlya. Vendégségben, napköziben mintegy át kellett állnia a kezünknek az alumíniumra. 
– Mi van, nem tudtok rendesen enni?! – mert a túl könnyű kéz kapkod, kilötyböl, ledisznóz. Hallgattunk. De aztán lebuktunk. A strandon. Az még ezüsteszcájg nélkül is lebukás lett volna. 
Szinte az egész nyarat a házunkkal szemben lévő strandon töltöttük, reggel ki, zárórakor be. Lehetett volna a büfében enni, de az drága, lehetett volna, ahogy uzsonnát az iskolába, kenyeret magunkkal vinni, vajas paprikást, olykor meg is történt, mindegyik külön szalvétába csomagolva, de délben meleget kell enni. Ha lehetett, mi tizenkét órakor ettünk, ezt hoztuk a kitelepítésből, faluról; harangszó, ebéd, évszázadokon át. Vagyis tizenkettőkor abbahagytuk, amit épp csináltunk, focit, úszást, csajozást, és mentünk a kerítéshez, ahol anyánk már várt az ételhordóval, mert enni kell, és enni rendesen kell, meg kell adni a módját, az egyik rekeszben tehát nem étel volt, hanem szalvéta meg a házban föllelhető egyetlen eszcájg, ama ősi. Ültünk testvérek egymás mellett, ezüstkés, ezüstvilla – ami a félmeztelen testek közt még abszurdabbul vette ki magát –, jöjj el Jézus, légy vendégünk, áldd meg, amit adtál nékünk. Körben a barátaink finoman fitymálva figyelték a kapros zöldbabsalátát(!). 
Ezek az ebédek nem segítették összeforrásunkat a dolgozó nép tömegeivel.

Ma újabb interjú. Ezúttal itthon, helyben.
Második kör lesz ez már, az első írásbeli volt. Délelőtt "megtanulom a céget" a honlapjukról, aztán délután indulok.
Úgyhogy ma nem lesznek posztok, csak estére maradt egy vendégszöveg.

Szép napot nektek.

(Ui: Tegnap voltam a Plusban. Felvásárolta a bolthálózatot a Spar, így eltűntek a kedvenc cuccaim: olcsó máj, olcsó tészta, meg a satöbbi.)

Szeretném itt is megköszönni az iránymutatást és a segítséget, amit egy pénzügyi szakembertől, egy olvasótól kaptam.

Felajánlotta, hogy segít átgondolni, mi az oka annak, hogy a vállalkozásom nem váltotta be a hozzá fűzött fényes reményeket. Miután vázoltam neki a jelenlegi helyzetemet, hosszú levelet kaptam tőle. Olyan dolgokat írt le, amelyek alaposan elgondolkodtattak. Azóta is kattognak a kerekek odabent.

Szerencsés vagyok, hogy ennyien odafigyelnek erre a blogra. Annyit tanultam a hozzászólásokból és a levelekből, amennyit hosszú hónapok alatt sem tudnék, ha csak a saját fejemet használnám.

Igen, már írtam, és nem győzöm ismételni, hogy egyelőre nem mondunk le a kábeltévéről és a netről. Egészen egyszerűen azért, mert az információ és a tájékozottság hatalom.

Úgyhogy most ezennel nyitok egy tv-műsor ajánló cikksorozatot azoknak, akiknek még/már van kábeltévéjük. (Nem, nem az HBO-ra és a Hustlerre kell gondolni.)

Ha egyszer legyőzi valaki a rémes szinkronizálás által kiváltott viszolygását, akkor több olyan műsort is talál a Zone Club műsorán, ami Magyarisztánban még újszerű gondolkodásmódot népszerűsít.

Az egyik ilyen műsor a Segítség a pénzzavarban (Maxed Out). Hihetetlen családi és személyes történeteket a sorozatban megismerni. Akárcsak egy mini valóságshowban, minden egyes részben nyomon követhetünk egy személyre szabott pénzügyi tréninget, aminek segítségével megpróbálják kirángatni az adósságokból a főhőst.

Hiteles műsor, mert bemutatja az emberi gyarlóságot, a felelőtlenséget is, és azt is, ha olykor valakinek sikerül elkapnia a segítő kezet és ember feletti lelki erővel megszabadulni az anyagi gondoktól.

Nem ritka, hogy a műsor „háziasszonya”, Ayse Hogan pénzügyi tanácsadó sokkoló módon szembesíti az alanyt azzal, hogy mihez vezet a jelenlegi helyzete. Nincs mindig instant megoldás, előfordul, hogy a legkeményebb takarékoskodás és munka mellett is csak 30 évre előre meghatározott családi gazdálkodás tudja kirángatni a bajból az aktuális főhőst.
Aki teheti, nézzen bele. Csak ne magyar viszonyokat várjatok a műsortól!

Vetítik:
 
szeptember 9. Kedd, 15:00
szeptember 10. Szerda, 15:00
szeptember 11. Csütörtök, 15:00
szeptember 12. Péntek, 15:00
szeptember 15. Hétfő, 15:00
szeptember 16. Kedd, 15:00
szeptember 17. Szerda, 15:00
szeptember 18. Csütörtök, 15:00
szeptember 19. Péntek, 15:00

Igen, tudom, ilyenkor normális ember dolgozik. De van aki fel tudja venni, nem?

Céadaoin írt nekünk egy levelet, amiben azt kérdezi, mi lesz, ha valami elromlik a háztartási gépek közül.

Jó kérdés, nem tudom. A barátoknál, családnál van pár leselejtezett, de használható dolog. Mert ugye az élet olyan, hogy felszerelsz egy háztartást, a gyerekeid is felszerelik a magukét, és amikor meghalsz, az utódokra hagyod örökül a tv-det, hűtődet, meg a többi régi, de még működő dolgot. Így aztán a mi környezetünkben is kétszer annyi van mindenből, mint amennyire szükség lenne.

Beszállok én is a kütyülistás sorba, érdekes lesz. :)

Kütyülista

Mosógép – 5 éves. Korábban gyakrabban jártunk haza, és hordtuk haza a nagyobb darabokat hátizsákkal, busszal otthon kimosni.

TV – kisképernyős, használtan vettük 6 éve. Baja még sose volt, a távirányítója vacak, de már megszoktuk. Nem akkora a lakás, és nem nézzük olyan sokat, hogy érdemes lett volna LCD-sre cserélni. Megtehettük volna, hogy veszünk egyet, de nem volt rá igényünk.

Van egy videónk 18 éves, felvenni már nem tud, a szülőktől kaptuk. Sose haználjuk.

Hajszárító, melegszendvics sütő, gofri sütő, minigrill. Ezek még a kollégiumi időkből maradtak meg. Van az a 30 éves elektromos sütő a keleti-blokkból, amit asszem Remoskának hívnak.

Nemrég kaptam egy botmixert is ajándékba.

Számítógép - öreg csotrogány, de szeretjük. Az első munkámért kaptam - akkor még ingyen dolgoztam. Fejlesztgettük a memóriáját, ezt-azt, de olyan a hangja, mint egy traktoré.

2 mobil, nem a legújabbak. Az enyém hamarosan be fogja mondani az unalmast. 4 éves, azóta kétszer kapott új aksit. Az emberé három éves, de nincs baja, ő sokkal kevesebbet használja, mint én.
A többi, ami az albérletben van, nem a miénk: hűtő, micro, porszívó, elektromos főzőlap, pirító, vasaló, ventilátor. Nem tudom, hogy kinek kell ezeket pótolni, ha elromlanak. Jó lenne pedig tisztázni, mert nem mai darab egyik sem.

Nyomtató, szkenner, laptop – ezek a vállalkozás nevén vannak, kellenek a munkámhoz, a minőségük első osztályú, bár a négyéves laptop igen melegedik újabban. Volt fényképezőgép is, de meghalt. 5 évet bírt, jó volt a munkám dokumentálásához. De kölcsön adtuk néhány jó barátnak is, ha nyaralni ment. Mi most szintén kölcsönzünk, ha nagyon szükséges.

Ennyi. Nem nagyon voltunk sose kütyümániásak.