Vendégposzt movhu-tól, aki a Hóbelevanc szerzője.

Emlékszem még arra az időkre – és nem is kell túl nagy időutazást tenni – amikor elképzelhetetlen volt, hogy télen bármely boltban hozzájuthassunk paradicsomhoz, paprikához és egyéb zöldég termékekhez. Manapság a banánért legfeljebb a bolt pénztárában kell sorban állnunk. Van azonban egy másik folyamat ebben az egész életszínvonallal kapcsolatos sírásban. Ez pedig az, ahogyan átalakul a fogyasztás szerkezete az emberek körében. Igaz az a kijelentés, hogy most sem rosszabb, csak éppen most jobban fáj. Igen, egyeseknek fáj, hogy a másiknak futja hatalmas terepjáróra, csili-vili mobilra vagy akármi másra, amire neki nem. Nekem sem futja most éppen hatalmas terepjáróra, de egyáltalán nem zavar. Az emberek viszont kompenzálnak, sokszor erejükön felül. Nem véletlen, hogy a hitelek felvétele eszeveszetten növekszik. Miért mondom mindezt? Csupán néhány statisztikai adat arról, hogy az elmúlt években miként alakult a fogyasztásunk:

Én másképp látom a problémákat. 2000 és 2006 között a 100 főre jutó

- Automata mosógépek száma 59-ről 83-ra

- Mikrohullámú sütők száma 49-ről 80-ra

- Színes televíziók száma 110-ről 144-re

- Számítógépek száma 14-ről 41-re

- Mobiltelefonok száma 27-ről 158-ra

emelkedett

Eközben az évi

- A halfogyasztás évi 5 kg-ról 1,8 kg-ra

- A tejtermékeké 8 kg-ról 5,8 kg-ra.

- A gyümölcsfogyasztás 60,1 kg-ról 41,6-ra

csökkent

A kiadások szerkezetében százalékos arányban alig csökkent az alkohol és dohánytermékek aránya, növekedett a vendéglátás és szálláshelyfoglalásra költött mennyiség, és a közlekedésre költött pénz mennyisége.

Az általam kiemelt példák jól mutatják, hogy a nagy társadalmi elégedetlenség mögött jelentős fogyasztási átrendeződés is van. Talán itt volna az ideje elgondolkodni. Tényleg olyan rossz nekünk vagy csak egyfajta relatív romlás történik, és ez zavarja lelki világunkat? Ez utóbbi ugyanis pénz nélkül is kiválóan kezelhető. Úgy tűnik, hogy belül van a zűrzavar.