Jo lenne olvasni olyan sztorikat is ahol nem a kiadasaitokat csokkentitek, hanem a beveteleiteket novelitek.

... de atz ugye ősi...

(átfutottam, most ennyi, maj jövök)

Követeljük vissza az 'utolsó 20' linket a friss hozzászólásoknál! Sokkal hasznosabb, mint az izzadságszagúan (nem volt pénz dezodorra?) szellemeskedő és értelmetlen 'ropogós kommentek'.

...ahogy a kedves olvasó óhajtja...

:)

Örülök, hogy rábukkantam erre a blogra.

Kiváncsi lennék erre a műsorra. Megvan valakinek?

na itt vagyok
szóval két kedvenc témám találkozott itten
1. vidéki lány/fiú pesten (ez jó régi, most 50+, 30 éve én is vidéki voltam, szvsz sok nem változott azóta)
2. huszonharmincas középosztály (diplomások) életvezetési problémái

1. a legnagyobb csapdának azt látom, hogy otthon ugye nem érzi jól magát az adott lehetőségek között, feljön, és úgy szeretne élni, ahogy otthon élne, ha úgy lenne otthon, ahogy nincs! ezek az álmok, ambíciók, modellek, reflexek abból a közegből táplálkoznak, amiben szocializálódtál, annak egy idealizált változata!
- dehát egyrészt Bp. nem egy kisváros/falu, egész más pálya, egész más életvitel, stb!
- másrészt megváltozik a státuszod!: otthon volt egy társadalmi beágyazottságod (rokonok, iskolatársak, stb), itt viszont a margóról indulsz, ami teljesen más életvitelt, gondolkodásmódot, technikákat igényel/feltételez(ne)

2. valahogy az egész generáció minden tudás nélkül csöppent bele ebbe a (rencerváltás?, kapitalizmus?) egészbe
rengeteg problémávak küszködtök, de a legszembetűnőbb az "eltecsósodás", (szerencsétlenebb országok konzumidiotizmusa)
a lényege: szarból venni sokat, legújabbat, legdivatosabbat, ebbe a kütyüfétisizmustól a noname turistagettókban (Phukettől Varaderoig, Tunéziától az adriai zimmerfrei-ig) nyaralásig sokminden tartozik, de ami a legijesztőbb, a mindennapi élet igénytelensége: pl. éppen a kaja, a nagy zöldek eszik azt a banánt (food miles, környezetromboló monokultúra, rabszolga/gyermekmunka), ami a termőhelyen takarmánynak számít:)
persze, ezen a szinten könnyű elhinni ahogy azt kommentelték, nettó 300ezerből jól élünk, de arra meg nincs technikátok, hogy sokkal kevesebből hogyan lehet (életszínvonal vs. életminőség)


"Egy értelmiségi pár küzdelmei a létminimum alatt"
most ugorjuk át a szakirodalmat, hogy miért is gondoljátok ti ezt az értelmiségi dolgot (egy és egy majdnem diploma miatt?), a postokból számomra egy normál kispolgári/hivatalnoki lét (semmi pejoratív), gondolkodásmód derül ki, akiknek most egy kicsit rosszabbul megy (igazából csak egy kicsit több matek, hiszen a trappista az trappista, ha tescos ha nem, ugyanaz a szemét, Zara vs New Yorker?, a bécsi Zarától egy utcányira egy Ferragamo cipőre ki volt írva: 4500 Eur, a táska árát kérdezd az eladótól, onnan nézve mindenesetre egyremegy)

szóval azt gondolom, hogy
a, ki lehet ebből jönni így is, talán egy kicsit bölcsebbé is tesz benneteket ez a történet, azt sem mondanám, hogy nem érdekes, vagy tanulságos egy darabig, úgy tűnik sokan csinálják, csinálták ezt, és még itt vannak a fikázók is, lesz olvasó
veszélyek:
- vállalkozással intézményi piacon csak nagyon komoly kapcsolati tőkével boldogulsz, a minőség önmagában szinte nem játszik
- nem ismerek olyat, aki saját lakás nélkül sokáig bírta volna pesten, mindenesetre nagyon nyírja az embert
- visszakeveredsz olyan helyzetekbe, hogy megint "mik ezek a csúnya foltok rajtam, úgy vigyáztam, és most mégis baj van", és akkor mi lesz? Jövőre veled ugyanitt...?

vagy
b., az életeteket a TÉNYLEGES helyzetetekhez igazítjátok: vidékiség, pénztelenség, beilleszkedési zavarok (szvsz ezek a foltok pont jókor jöttek), kvázi újratanuljátok az életeteket
hogy ehhez nem pénzügyi tanácsadóra van szükségetek, az majdnem biztos:)

(és azt sem értem, miért akar tanítani, akinek se tanári diplomája, se nyelvvizsgája, nekem mind a kettő van, de esküszöm, ezer értelmesebb dolog van a világon, csak elsőre persze nem úgy látszik)

konkrét tanácsokat nem adnék, pedig lenne mit mesélni:), nyilván mindenki úgy oldja meg, ahogy tudja, valami tényleges értelmiségi út esetleg számotokra is járható, "s mint talált tárgyat visszaadja / bármikor ..."

(a Vass István meg a Radnóti egyszer ültek a Café Negresco teraszán a szokásos kávé+minyonjuk mellett, egyszer csak megszólal a Radnóti: "Te, én eszek még egy minyont", ami ugye valóságos ámokfutásnak tűnt az ő anyagi helyzetükben, de a későbbiek ismeretében szerintem jól tette)

(ha annyira fontos, én mindenesetre holnap ellopnám azt a kva parfümöt a Rossmannból, mer nyomogatni a tesztereket, az a bányászbéka, nem szimplán ciki, ebbe lazán tönkre lehet menni)

azt meg, hogy miért éreztem fontosnak ide kommentelni, majd a pszichológusom megmondja, ha lesz egyszer...:), elnézést, ha hülyeség