Kezdjük ott, hogy egy kicsit megijedtem a blogtól. Azt vettem észre, hogy úgy életem a napjaimat, hogy folyamatosan mesélek egy belső monológot magamban, és közben azt válogatom, melyik részlete kerülhetne fel a blogra. Ez megijesztett.
Aztán volt két coming out-om a napokban. Egy szándékos, egy jóbarátnak, aki nem értette, miért csinálom ezt. És egy másik egy ismeretlen ismerősnek, aki a blogos e-mailemre írt, de véletlenül a privátról válaszoltam neki.

Egyre inkább elmosódnak a határok Szegényember felesége és köztem. Meg akarom tartani a magánéletemet, de Szegényember felesége zavarbaejtően kezd önálló életre kelni. Miben más ő, mint én? Szegényné egyszerű lélek, rövid mondatokban beszél, lehetőleg konkrétumokról. Nem lehet kiborítani, mert racionálisan éli az életet, néha ugyan majd' kibújik a bőréből, olykor kicsit szomorkás, de legtöbbször csak rezignált. Igen, talán kicsit cinikus. Távolságot tart.

Én a valóságban nem akarok ilyen lenni.