Nekem azt tanították, hogy vendégségbe nem megyünk üres kézzel. És ha hozzánk érkezik a vendég, akkor illik megetetni, megitatni.

Mostanában ez nem olyan egyszerű.

Bezárkózni, elmagányosodni nem akarunk, ezért kell tartunk a kapcsolatokat.

Ami mindig sikert arat, az a palacsinta. Akár amerikai, akár francia akár magyar módra készítem. Olcsó és laktató.

Legtöbbször otthoni dió és a lekvár kerül bele, esetleg frissen botmixelt idénygyümölcs.

A hagyományossá vált palacsinta-partikat ősszel az alma- és töksütés fogja kiegészíteni. Porcelán almasütőben készítem a mézes, fahéjas sült almát. A tököt a kis orosz ketyerémmel sütöm. Forró teával nem kell ennél jobb!

Ha meg inkább sós, akkor tócsi/sztrapacska/lapcsinka. Csináltam kiflikarikákra kent tojáskrémet, paradicsommal, paprikával díszítve, négy főnek elég volt 4 kifli nassolni.

S ha már kifli, van még otthoni mákom is – mákosguba lesz a következő vendégváró!

Nem kerül sokba a szilvásgombóc, a krumplis nudli, a barátfüle sem, főleg azért, mert a száraz péksüteményeket mindig eltesszük, – bár mostanában egyre ritkább, hogy bárminek van ideje ránkszáradnia – ebből törjük a zsemlemorzsát. (A boltban 170 Ft-ért lehet kapni egy fél kilónyit!)

Nyáron az innivalóval voltam bajban, egészen addig, amíg ki nem találtam, hogy a barátnőmtől kapott gyógynövények virágait jégkockákba fagyasztom, és hideg citromos vízbe teszem dekorációnak. Elképesztően mutatós egy szép, ehető lila virág (azt hiszem, hogy borágó a neve) jégbe fagyva egy negyed citromkarikával, nagy, párás vizespohárban.

Jönnél hozzánk vendégségbe?