Lilienfeld ajánlott tanácsokat a spórolásra, ha leírjuk hogyan lakunk.
 

Külvárosi panel legfelső emeletén, délre néző erkéllyel, kamra, tároló, pince nélkül.

Az albérleti díj talán a legolcsóbb a városban, segítünk egy-két ügyben a főbélőnek cserébe. Bútorozott, kellemesen otthonos. Mosógép nem volt, de azt vettünk. (Első közösen vásárolt tárgyunk volt! Woody Allennek igaza lehet. :))

Sütő sincs – hely hiányában – de az elektromos főzőlapon olykor „sütök”, varázsolok a keleti blokk egy több mint 30 éves találmánya segítségével, aminek nem tudom a nevét, de működik.

A lakás sajnos távfűtéses, nincs egyéni mérőóra sem. Majd begépelem egyszer a csekkeket is, lesz abból is egy poszt, hogy miből áll össze a rezsi.

Kb. 2 éve majdnem belevágtunk egy lakásvásárlásba, fele önrész, fele hitel konstrukcióban. De nem voltunk benne biztosak, hogy ebben a városban akarjuk leélni az életünket. Ami azt illeti, most sem vagyunk biztosak benne.

Az erkélyről még annyit, hogy a nyáron majdnem lett galambunk! Négy napra hazautaztunk, azalatt befészkelték magukat. A két tojást kidobtuk, pedig nagyanyám isteni galambleveseket főzött gyerekkoromban. :) Azóta leselejtezett CD-ket aggattunk ki madzagra fűzve, hogy elijesszük őket. Nem rossz a hatásfok, de nem az igazi…

A galambokat (a nagybetűs, Kultúrházasat nem) igen nagyon gyűlöljük, habár ők is Isten teremtményei. A nyáron a számítógép mellé be kellett készíteni a vizipisztolyt is, azzal lőttük őket, ha leszálltak a teraszra párosodási célból.