Sajt. Csak akkor veszek, ha 1000 Ft/kg alatt van az ára. Trappistát persze. Pedig mindenféle sajtot szeretünk.

Kávé. Amióta januárban leszoktam a cigiről, azóta kávét sem iszom. Néha megkívánom egy kis tejjel. De már elfogyott az az instant CBA-s kávé, amit még tavasszal vettem.

Hús. Régen mindennap ettünk húst. Most egy héten egyszer. Otthonról hoztam fagyasztva csirkét, sonkát, szalonnát. Húsnál is az 1000 Ft/kg alatti szabályt követem.

Felvágott. Pulykasonkát, füstölt tarját szerettük régen. Ma inkább veszek akciós parasztkolbászt, néha vékonyra szeletelt diákcsemegét, mert az eláll, biztosan nem kell kidobnom belőle semmit.

Gomba. Hmmm, lecsóba, húsokhoz, pörköltbe. Idén talán egyáltalán nem vettem gombát.

Méz. Friss kenyéren és kalácson lecsurgó aranypatakocskák.

Banán. Pedig mennyire szeretem. Azelőtt napi egy kiló simán elfogyott.

Kakaóscsiga. Nincs sütőm, úgyhogy nem tudok házilag csigát csinálni. Boltban nem veszek: ha már édes péksüti, akkor 125 Ft-ért adnak egy fonott kalácsot a pékségben.

Kakaó. A félliteres bolti. Az az igazi. Imádom.

Kuglóf. A fentihez való.

Tejszínhab. Kell-e magyarázni? Kávéba, sütire, palacsintára.

Azt hiszem, nem vágyom a luxusra. Az utolsó hat élelmiszer úgyis csak a fenekemet növelte, és igazából annyira nem is hiányzik, mint amennyire élveztem őket fogyasztani.