Mindig sokféle és nagy társaságunk volt otthon. Mióta Pestre jöttem, a hétvégéink, szabadnapjaink eléggé besűrűsödtek bandázás terén is. A közös társasági események nagyobbik részét - az idő előrehaladtával - egyre inkább a modoros fiatal párokra jellemző összejövetelek teszik ki. Nincs mit tenni.

Ami most feltűnt, hogy a jelen nem lévők pénzügyi helyzete, döntéseik, párválasztási szokásaik kibeszélése teszi ki az együtt töltött idő felét. Nem is lenne ezzel baj, ha nem hangoztatná mindig mindenki a maga igazát, és belegondolna abba, hogy mindenkinek mások a prioritásai.

Ott van például a házvásárlás. Egy ismerős pár egyik napról a másikra döntötte el, hogy jókora hitellel vág bele egy régi polgári lakás megvételébe. A társaság többi része lelkesen bólogatott, míg az újdonsült háztulajdonosok jelen voltak, majd amint kitették a lábukat, azonnal mélyen elítélték a döntésüket.

Nem lenne gáz, ha mindenki ugyanazt az egyedül üdvözítő, racionális döntést hozná meg a lakásvásárlás vagy az albérletválasztás témájában? Ha mindenki pontosan ugyanúgy döntene mindenben, mint te?

Valami olyasmire gondolok, hogy mindannyian versenyzünk egymással az erőforrásokért, a pénzért, a szeretetért, a társadalmi elismertségért, a boldogságért, a hatalomért, az üdvösségért - nevezd ahogyan akarod. Az nyer, aki jobb döntéseket hoz. Kevés az igen/nem típusú döntés, általában számtalan lehetséges út közül kell dönteni, és nem lehet mindig minden változóval kalkulálni.

Ámha valakinek az élete attól lesz teljesebb, hogy van egy hatalmas polgári lakása, ha ez az a környezet, amiben a legproduktívabb tud lenni, cserébe pedig képes áltozatokat hozni, lemond például az internetről és a kábeltévéről, akkor kinek mi joga kritizálnia a döntését, csak azért, mert nekik mások az igényeik.