Ha nagyon nem utáltatták meg vele a könyveket az egyetemen, akkor a bölcsésznek napi betevője az olvasás. Mi sem sajnáltuk a pénzt a jegyzetbónok illegális felvásárlására, sem az online webáruházaktól, meg az antikváriumoktól.

De érdekes, hogy szinte csak kézikönyveket és szakkönyveket vettünk. Szépirodalmat általában már akkor is könyvtárból vagy kölcsönből olvastunk, amikor megtehettük volna, hogy megvesszük magunknak. Én ami elérhető volt, azt leginkább online olvastam. Valahogy úgy vagyok vele, hogy szépirodalomból csak olyasmit veszek meg, ami már elolvastam és tetszett, pontosabban nemcsak tetszett, de meghatározó élmény volt a számomra. Nem szeretek a polcomon tudni egy olyan könyvet, ami nem fontos nekem.

(Valószínűleg azért, mert mi magunk is vagyunk annyira sznobok, hogy a könyveket státusszimbólumként kezeljük. Bárhová megyünk, rögtön a könyvespolcot csekkoljuk, hogy behatároljuk a vendéglátónk szellemi-világnézeti satöbbi hovatartozását.)

Mostanában maradtak az online és az offline könyvtárak. Pedig amikor megláttam a minden bölcsész által hivatalból gyűlölt Alexandra hálózat 50%-os akciós füzetét, akkor nagyon-nagyon-nagyon sajnáltam, hogy nincs hirtelenjében száz felesleges ezresem.

Végül, ha másképp nem megy, még a könyveinket eladhatjuk.