Azt gondoltam, hogy nem lesz majd nehéz nekünk a távkapcsolat. Annyi mindenen átmentünk már együtt, és különben sem vagyunk túl érzelgősek. Azt hittem "vagyunk annyira felnőttek", hogy ebből a helyzetből majd kizárjuk az érzéseinket és racionálisan végigcsináljuk a pár hónap különélést.
Hát nem úgy néz ki... Amióta meghoztunk a döntést, Szegényember hol bánatos bociszemekkel néz rám, hol meg kétségbeesetten szorongat ahol ér. Így nem tudok hideg maradni.
Utolsó kommentek