Többen írtátok, hogy sok a kajás poszt. Ennek számos oka van:

1. A számlák az elsők. Az albérleti díjat és a rezsit mindig pontosan fizetjük. Amire lehet, arra odafigyelünk. Spórolunk a vízzel és az energiával, amennyire csak lehet.

2. Utazásra keveset költünk. Haza csak ritkán tudunk menni. Szegényember idén kétszer volt, én meg háromszor voltam otthon, ami kb. 200 km-re van tőlünk. (Ő kisvárosban, én a szomszéd még kisebb városban, de csak falunak hívom, mert amikor születtem, még falu volt.)

3. Ruhára csak ha nagyon muszáj. Most például vettünk 2000 Ft-ért farmert az Embernek. És 1000-1500 simán beleférne még, ha lehetne valahol kapni annyiért térdig érő zsebes gatyát neki. Bejártuk a várost a Tescotól, a kínain át a turikig, de sehol nem találtunk. (Hja, kérem, ez itt vidék!) Most már csak drukkolunk, hogy hideg őszünk legyen.

4. Tisztálkodási szerekre módjával költünk.

5. A kommunikációs kiadásainkat (telefon, internet, tv) racionalizáltuk. Nem lépjük túl a közösen kialakított maximumot, de csökkenteni sem tudjuk.

6. Az egyetlen dolog, ami napi kiadásként szerepel, az az étel. Ezen tudunk a legtöbbet spórolni, ahogy azt Bert Baxter is megírta egy kommentben.

Igyekszem beszámolni az élet más aspektusairól is, de lényegében a pénzügyeink most arról szólnak, hogy hogyan tudunk sakkozni a kajával.

Egyelőre nincs gond. :)