Emlékszem volt idő mikor nemigen volt másom, csak a szavam. Akkor szoktam rá hogy mindig megtartom amit ígérek. S megígértem hogy írok...

21 éves voltam mikor egyedülállóélő lettem. Vagyis majdnem. Annyi aprópénzem volt ugyan hogy kibéreljek egy albérlete, meg kifizessem a kauciót, de munkám... nos munkám az nem volt. Tulajdonképp úgy történt minden ahogyan a rózsaburgonyával szokott történni ősz dereka tájt. Egyik napról a másikra kirakják mert "túl sok helyet foglal". Aug 23.-án eresztettek szélnek. 24.-én már volt albérletem és szeptember 1 el már dolgoztam. Szerencsés voltam mert nem volt probléma a költözés. Lévén hogy semmim sem volt. Amit a magaménak mondhattam az a ruháim. Szépen becsomagoltam mindet egy nagy csíkos piacozós szatyorba, és eltömegközlekedtem vele a bájos első kis albérletembe. Ami természetesen bútorozatlan volt, így hát lehuppantam a szatyorra és áldottam gyermekkori híjúságom és a rengeteg ruhámat... legalább volt valami puha amin aludhattam :) Az ember sokszor kezd új életet az évek múlásával, s fontos felismerni ezeket a változásokat. Nekem nemigen volt semmi az üres lakásban hogy elvonja a figyelmemet így hát (értelmes gyermek lévén) gyorsan rájöttem hogy ez bizony fordulópont ám az életemben. Akkor jöttem rá hogy vannak dolgok amiket ki kell mondani. Nem az üres szobának, nem az internetnek, hanem saját magunknak. Én ott mondtam ki először SZEGÉNY VAGYOK. S ezen úgy röhögtem de úgy... Lao-Ce jut eszembe. "Az jó ha nincs semmink, mert akkor nincs mit veszítenünk" Azzal hogy kimondtam magamnak, megláttam hogy vagy fölfelé indulok el, és teszek ellene hogy szegény legyek, vagy lecsúszom és kéregető homless leszek. Nekem ezért tetszik ez az oldal. Nekem nem csak a szegénységről szól, hanem arról is, hogy be kell ismerni a jelent, és törekedni kell egy jobb jövő felé...

Majd mesélek még ha óhajtjátok... sajnos-hálistennek van mit :-)

Én örülnék, ha még mesélnél. Az emberek élete során bekövetkezett dolgok sokszor a legvadabb regénybeli történeteket is túlszárnyalják.

Hétvégén nem vagyok, de a vezérigazgatóm asszony beígérte előre is hogy kapok valami jó helyet, ezek után pedig muszáj leszek folytatni. Egyébként Rékuc nyugodtan nézz szét a blogomon, én is szoktam lapozgatni a fika blogot :-)

Jó hétvégét mindenkinek