Innentől felgyorsultak az események. Olyan váratlan kiadásokkal kellett számolnunk, amikkel korábban nem kalkuláltunk.

Rögtön az első az volt, hogy Szegényember fizetését felemelték (közalkalmazotti bértábla). Ez azt jelentette, hogy korábban a minimálbért kapta, ami szja-mentes volt. Az emelés után az szja megfizetésével nettó 10 000 Ft-tal hozott haza kevesebbet. Így ugyan többet költött a bérére az iskolafenntartó, mégis kevesebbet hozott haza. Összesen 54 000 Ft-ot és még 6 000 Ft-nyi étkezési csekket kapott, miközben teljes munkaidős állása volt. Reggeltől ügyelet, órák és napközi mindennap. Első tanév, tehát napi felkészülést igénylő meló. (Mondom azért, mert nyelvvizsgák hiányában ugyanazt a fizetést kapja, amit egy pályakezdő portás kapna.)

Ez még nem tragédia, csak szimplán nem számítottunk rá, hogy a béremelés nettó csökkenést jelent. Tanév végén szerencsére felsőbb besorolást kapott, mindenki érzete, hogy ez tarthatatlan, így ezen a téren azért javult a helyzet.

Aztán jött egy előre nem kalkulált, jókora APEH-nek fizetendő tétel. Az én hibám, emlékeznem kellett volna rá, de a könyvelő és én csak most az egyszer voltunk figyelmetlenek. A vállalkozásom nyereséges volt, mivel a telefonon, interneten kívül nem nagyon voltak kiadásaim (értsd: nem gyűjtöttem számlát cégnévre az ismerősöktől), viszont mindkét munkahelyemen alvállalkozóként tartottak rám igényt. Fizetnem kellett hát.

És mert olyan korban vagyunk, jött még két közeli rokon esküvője, egy keresztelő, két keresztgyermekkel, és még a legelején egy eljegyzés. Ez utóbbi a sajátunk volt. Sok kreativitással persze nem voltak ezek olyan nagyon magas költségek, csak nem számítottunk rájuk.

Történt egy kis leázás is, meg még néhány ilyen „apróság.”

Közben dolgoztam, dolgozom a saját vállalkozáson, rengeteget. Több nagy lehetőség, ígéretes megbeszélések. De a vége mindig az, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó, feltétlenül meg akarnak bízni, mert nagyon jó az ajánlatom, de most nincs rá pénz. Pedig azelőtt sosem voltak gondjaim az „eladással”. Talán rosszul mértem fel a gazdasági környezetet. Talán nem a megfelelő cégek találnak meg.

A tartalékokat feléltük, tehát most sakkozunk, reménykedünk és dolgozunk.

És nem adjuk fel! :)