Karácsony van, és semmi sem változott. Ugyanazok a sütemények, ugyanazok az ajándékok, (majdnem) ugyanazok az arcok a fa körül, ugyanazok a történetek. Így van jól.

Csak belül változnak a dolgok. Például az, hogy mit nevezünk otthonnak. SZE szüleinél? A közös albérletben, ahol már dobozokban áll a dolgaink egy része? A szülőházamban, nagyszüleimnél? Vagy ott, ahol édesanyám él pár éve? A budapesti szobában, ahonnét dolgozni járok? (Csak az a biztos, hogy ez utóbbi nem az.)

SZE csak a szívére mutogat, ha kérdezem tőle, hol az otthonom.

Boldog karácsonyt nektek!