En sose szegyelltem. Csak baromira zavart. Minthogy egy del-dunantuli kisvarosban eltem (nem Baranya), ahol az egyetlen munkalehetoseg a vasut volt, nem sok lehetosegem volt kitorni. Igy aztan 30 evesen beiratkoztam esti suliba, hogy 33 evesen fosulira mehessek es durvan 37 evesen legyen diplomam, amivel mar eselyem lesz az eletben. Mashoyg alakult, megismerkdetem egy budapesti lanykaval, idekoltoztem, a pecsi masfel evbol a BMF-en semmit sem ismertek el, igy itt ujrakezdes. Talan 41 evesen lesz diplomam, addig is itt alkalmaznak papir nelkul is. Szoval, szuleim se kerestek sokkal tobbet a minimalbernel, en sem, apam raadasul alkoholista, kijutott a jobol. De valahogy (asszem) kimasztam az egeszbol, igaz, nemcsak magamnak koszonhettem. Mondjuk, konnyebb a jot megszokni, tehat en az utobbi idokben csak emelkedek, nem sullyedek.

Ebben csak az a hiba, hogy te nem vagy szegény.

Vagy ha igen, akkor vállaom én is, mert nem tudom megvenni a toronyórát láncostól.

(ne jöjjön senki azzal, hogy arra nincs is szükségem. pont anynira van mint eljegyzési költségre)

Na neeeee!

A szegénység nem tabu, csak Neked, aki azt hiszi, hogy szegény, új ez a dolog, mert eddig minden aranyból volt.
Nem kell szégyelni, főleg akkor nem ha keményen dolgozol/tanulsz, hogy kitörj belőle. A Te síránkozásod pedig nem erre utal.
A szégyelni való dolog az, hogy évekig úgy éltél, hogy a legrózsaszínebb szemüveg volt rajtad és most a való világban megdöbbent a vénusz étolaj ára.

Tudod mi a szegénység?? Az amikor otthon édesanyád sír az asztalnál, mert csak annyi pénze maradt a hónap másik felére, hogy minden nap vegyen egy kiló kenyeret. Én éltem ebbe, tudom miről beszélek De ők még úgy is ki tudták szorítani nekem az egyetemre valót. Persze a tanulás mellett dolgoznom kellett, de szívesen tettem, mert volt előttem egy cél!

Amit Te itt csinálsz az a saját figyelmetlenségednek/nemtörődömségednek a bemutatása. Ha beszélni akarsz róla, akkor beszélhetünk. Elmondjam milyen érzés nyáron a Balaton helyett napszámba járni és túrni a földet? Nem vagy Te szegény csak annak hiszed magad!

Annak idején hülye voltál, sőt, és ezt most még ki is teregeted. Nekem erről ez a véleményem.

Ha zavar a helyzeted akkor irány vissza melózni. Ha tényleg akkora ász voltál akkor nem lesz nehéz visszatalálni, már csak azért sem, mert mit írtad, Ti szegények vagytok.
Apunak nem mered elmagyarázni, hogy keressen normális munkát? Add meg az e-mail címét és majd írok neki.
Majd akkor leszel igazán "szegény" ha nem lesz időd ilyen hülyeségeken rágódni. De addig csak a nyávogás és a régi élet iránti nosztalgia marad!

Üdv: kuszal

Jaigen, jo dolog a diakhitelbol vallalkozast inditani, nekem sajnos a tandijra kellett.
- bizonyos szakokon csak tavoktatas van, megha heti haromszor be is kell utaznod -> csak fizetos
- ha egyszer fizetos szakra kerulsz be, ha olajat pisilsz, akkor is ott maradsz, nem mehetsz at allamira
- Ha a fizetesed parezer Ft a minimalber folott, nehezen fizeted ki abbol a tandijat, marad a diakhitel (mar amiota van, nem tudom, ha 2000 elott erettsegizek, hogyan tanultam volna tovabb...)
- Az utazas nem kis penz, szerencsere a vasutnal dolgoztam. A diakra nem jart utazasi kedvezmeny...

Na most szétcsúzliztátok a darázsfészket... :-D Akár dőlj is hátra, ez el fog pörögni pár napig magától...

Hogy én is beszálljak: szerintem nem a szegénység a szégyen, hanem az, ha meglátszik. Ha ugyanis meglátszik, akkor jönnek az ilyesmi megjegyzések, hogy így kéne, meg úgy kéne, meg keményen kéne dolgozni, meg bezzeg nekem.
És akkor is jönnek, és azoktól is jönnek, akik kukkot se tudnak az egész dolog hátteréről.

Vagyis aki szegény, az a köztudatban lusta, élhetetlen, ostoba, satöbbi.
Lustának, élhetetlennek, ostobának lenni, az szégyen.
Szegénynek lenni tehát – szégyen.

Ide lőjetek!

"A szegénység szégyellni való tabu" - kb. ezt akartam kifejezni a tegnapi maratoni hosszúságú kommentemmel.
Bárki kerülhet olyan helyzetbe, hogy megroppanjon az anyagi helyzete, és ezzel együtt a társadalmi presztízse, a lelki egyensúlya - élet ellen nincs biztosítás.
Szerintem a legalapvetőbb emberi késztetés, hogy valaki ki akarja beszélni a baját. Hogy nem akar magára maradni.
Kicsit furcsállom a rengeteg fikázást, kioktatást, leugatást. "Neked rossz? Nekem háromszor olyan rossz vót, úgyhogy pofa be!"
A szombathelyi tragédia alig egy hónapja történt. Ők nem teregették ki a szennyesüket. Kussoltak, a társadalmi elvárások szerint. A többit mindenki tudja.

Hali szegényemberfeleség:)

bár itt sem a tolerancia a leguralkodóbb, ettől független azért remélem, mindent elolvasol.
Az első dolog, hogy ha leírod szegény vagy.. akkor onnantól kezdve azt is éled át. (a szavaknak tényleg van hatalma, író - is - vagyok, tudom miről beszélek)
A második, hogy bár sokan pattognak és "okoskodnak", az élet ilyen, lehetünk lent is, fent is, és meg kell tanulni akkor is élni, mikor "tél" van.
ha vmilyen módon elérhető vagy emailen küldenék néhány könyvet emailben. Olvasni csak van időd, esetleg találsz olyat, ami segít utat mutatni, vhová máshová, mint ahol most vagy.
A harmadik dolog, azért elgondolkoztató, hogy most, mikor egyértelműen egyre több a rossz "adós" a bankoknál" kicsi országunkban, sokan azt gondolják, mindenki becstelen, könnyelmű, felelőtlen, én viszont úgy gondolom, hogy az iskolában kellene hogy megtanuljuk -ha már éppen olyan a család, hogy ott nem tudják megmutatni hogyan kell bánni az erőforrásokkal - milyen eszközök és források állnak rendelkezésünkre és ezekkel hogyan bánjuk, hogy teljes és nekünk megfelelő életet élhessünk. lehet, hogy sokan hülyének nézik azt, aki inkább minimálbérrel tanárként dolgozik, de ha ez a hivatása egy életre és a párja beleegyezett ebbe, akkor kinek mi köze hozzá. ha itt körbenézek a gyárban ahol dolgozom, hány embernek van hányingere ettől a helytől- és ebből hánynak van esélye rákban, infarktusban, agyvérzésben meghalni - akkor azt mondom, szar ez a mentalitás, ahol nem tanuljuk meg önmagunkat megvalósítani, tolerálni egymást, vállalni a kockázatot és a felelősséget saját sorsunkért, boldogulásunkért idekint a világban és odabent magunkban.
Azt hiszem, akkor válunk igazán szegénnyé, mikor már más sorsa nem érdekel.. és mikor ti bevállaltátok, hogy vmilyen módon ott vagytok egy örömünnepen, vmiképp azért mégis gazdagok maradtatok. (de megjegyezném, egy barátnőm esküvőjén csak egy versemet olvastam fel - ami ismerkedős évfordulójukon írodott véletlenül - és "csak " ott voltam, mégis úgy pityergett, mintha vmi óriási dolgot adtam volna.) emlékezz:)) jól csak a szívével láthat az ember. Ami igazán fontos, a szemnek láthatatlan.

Tehát:) sztem lehet, hogy le kell mondanod most néhány dologról, több az anyagi korlát körülötted, de nem vagy "szegény" és én most nem a bankszámla egyenlegedről beszélek, vagy arról, hogy nosztalgiából nyávogsz.. csak az embernek teljes "látletetet" kell venni magáról, nem csak a hitelképességéről...
és ha most egészséges vagy.. akkor azt mondom megérte. Idővel megérkezik az a lehetőség, ahol azt csinálhatod, amit szeretnél...
én is közel állok ahhoz, hogy felmondjak és belevágjak abba, amit szeretek csinálni és amihez értek.. aki pedig sokat pattog itt, az olvasson pl. Feldmár Andrást!

Én nem arra akartam utalni, hogy nekem sokkal rosszabb. Ha valakinek ez jött volna le akkor sajnálom. Inkább arra gondoltam, hogy nem síránkozni kell, hanem összeszorítani a fogad és húzni az igát.

Megértő lettem volna ha tényleg felhoz valami olyan dolgot ami váratlan vagy nem önhibájából történik. De itt semmi olyan nem volt. Elvileg már egészséges, tehát tudna dolgozni. Nem olyan világban élünk ahol azt mondhatjuk egy jól fizető állásra, hogy bocsi nem mert nem szeretem a módszereket. De ha mégis ezt tesszük akkor annak bizony következményei vannak.

Ha önként hagyok ott valamit, akkor ne várjam már el másoktól, hogy sajnáljanak ha netán mégsem jönne össze a nagy szabadság.

Lenne bennem részvét ha mondjuk azt írja, hogy istencsászár munkaerő voltam de egy betegség miatt, ami mind a mai napig tart és korlátoz a munkavégzésben kirúgtak, a férjemet pedig elbocsátották és egy év alatt nem tudott munkát találni ezért meg ezért. Ez nem saját hiba.
De a nem tetszett a módszer és kiléptem, meg feléltük a lóvét, mert elköltöttük a keresztgyerekre. Illetve apu egész életében tanítani szeretett volna ezért Ő azt csinálja, jaaa kurva keveset fizetnek de ez van, mert legalább azt csinálja amit szeretne. Ne ezek után ne sírjon nekem senki.

Üdv: kuszal

A hozzászólások többsége fájdalmas számomra, magas lóról való kioktatásnak érzem.
A helyzetet átérzem, az én cipőm sajnos sokkal jobban szorít, olyannyira, hogy ... bizony bárminemű segítséget elfogadnék....
5

"Nem olyan világban élünk ahol azt mondhatjuk egy jól fizető állásra, hogy bocsi nem mert nem szeretem a módszereket"

Emberi méltóság? Önbecsülés? Vagy az is túl drága...?

naughty! Te nem író vagy, hanem egy közhelygyűjtemény! Annak viszont elég jó! :)

Céadaoin: ez volt a célom, amikor a blog "öntudatra ébredt". Szóval amióta kommenthegyek jelentek meg ezen a totál személyesnek vélt blogon.

Lilienfeld: :)

Naughty: én is így élem meg azt, ami most történik velem. Lehet, hogy másnak úgy tűnik, hogy panaszkodom. Az az ő baja.

De ezt a blogot majd vissza tudom olvasni akkor, amikor bölcsebb leszek. Nevetek majd rajta. Megmutatom a gyerekeimnek, hogy tanuljanak belőle.

A könyveket köszönöm, ha elküldöd a szegenygazdagok @ gmail . com-ra!

Feldmárt imádom, próbálom rávenni Szegényembert is, hogy olvasson tőle, mert sokat segítene megérteni a tanítványait, meg az embereket, magunkat is.

Céadaoin.

"Emberi méltóság? Önbecsülés? Vagy az is túl drága...? "

Van mindkettő és nem drága. De mindenbe ésszel kell belevágni. Én pl kiábrándúltam a munkahelyemből, de nem lépek ki csak azért mert nem tetszenek a módszerek. Először szétnézek, tanulok mert kell, és ez után keresem meg a következő lépcsőfokot. Ez előrelátás, nem pedig az emberi méltóság elvesztése.

Lehet, hogy nagyon félreértettem valamit, de SzegényemberFelesége (bocs, de nem akarsz egy keresztnevet választani? :-) ) már egy kicsit túl sokat nyelt, annyira, hogy ebbe betegedett bele...

muhaha mekora lóbré vok :DDD a másikba kommenteltem, és itt kerestem. S ha hiszitek ha nem... itt nem találtam LOL

kuszal 2008.09.03. 15:33:07
Tényleg, nem kellett volna kilépnie. Inkább addig várni, míg a fekélyek a testfelülete 100%-át elborítják, vagy pedig rák, agyvérzés, infarktus, ld. fentebb. (Viszi ám a harmincasokat is.)
Mert AZ számít, AZ már valami, addig csak ne sírjon a szája.
A "hobbitanítás" beszólásokra meg csak annyit, h. majd megtudja mindenki, ha iskolás gyereke lesz. Amikor egy egész suliban nagyítóval kell keresni a pedagógust, aki még nem idegbeteg, nem kiégett, és nem csak a büfé-tankönyv-korrepetálás biznisz körül forog az agya. Akkor kurvára fogjátok értékelni azt az egy-két "nemnormálist", akiben még él némi hivatástudat.

Önhibájából esett bele? Tagadta egy percig is? Ide jutottam, ez van és hogyan tovább? Mi baj van ezzel?
Túl sok már az őszinteség ? Nem tudom, egy rakás ismerősöm van, aki a legkörmönfontabb önáltatásokkal eteti magát és a környezetét: pénzügy, párkapcsolat, gyereknevelés, hivatás stb. területeken. Én ettől vagyok kiakadva. Hogy fehér holló, aki képes kijelenteni: "igen, hibáztam. Ti tanuljatok a hibámból."

Fabry idezte a 60-as eveket amikor meg nem tombolt a menedzser tipusu onmegvalositasi laz, mindenki csoro volt es nem volt ciki szegenynek lenni. Sajnos ma mar az. Es nem ugy altalaban, hanem a baratok, ismerosok kozott. Ciki ha a fiadon nem Nike cipo van az iskolaban, ciki ha nem voltatok sehol nyaralni, stb.stb.

Alapvetően egyetértek kuszal-lal.
A blogíró és párja hoztak egy döntést, a kellemesebb élet és a lelki harmónia (ill. ki ne felejtsük a vállalkozás kilátásait) fejében átmenetileg lemondtak a magasabb életszínvonalról.
Az elmondottak szerint bármikor tudnának többet keresni, csak akkor nem azt csinálnák, amit szeretnek. Az emberek nagy többsége élete során szembekerül ezzel a döntéssel, ki így dönt, ki úgy.
Innentől viszont a blog annyira nem érdekes, olyan, mint egy valóságsó, amiben borzalmakkal kell szembenézni, de igazából bármikor ki lehet szállni. Viszont mintha valóban rokon lenne az Index "Hogyan éljünk meg napi 1000 Ft-ból" c. cikksorozatával, ezt a vonalat érdemes lenne erőltetni!
Ugyanakkor a fentiek tükrében kicsit patetikusnak érzem az "Egy értelmiségi pár küzdelmei a létminimum alatt." alcímet. Kicsit még lehetett volna húzni a sztori közzétételét, az adta az izgalmat :)
Mindenestre sok sikert a kísérlethez, egyszer csak beüt a nagy üzlet a vállalkozással. Vagy ha nem, még mindig bejöhet a blogírás :)

Céadaoin: mostantól legyek mondjuk Szegényné. :D

Számos oka lehet a gyógyulásnak. A stressz megszűnése, a cigi-kávé kombó elhagyása biztosan segített. De önmagában nem hiszem, hogy elég lett volna.

Nem éreztem jól magam a bőrömben. És bár sose mondtam ki akkoriban ezt a mondatot, a szervezetem szó szerint "kiírta" a testemre.

"naughty! Te nem író vagy, hanem egy közhelygyűjtemény! Annak viszont elég jó! :) "

hát ja, ha az életben az értéket keressük és toleránsok vagyunk, az közhely:)
és hírértéket a szar, mocsok, megbotránkoztató kap...mert a közönyből lassacskán már sokakat CSAK ez tud felrázni. magunkért nem lázadunk.
.

Szenvedek én ezzel elég sokat, anno volt egy kötetem, angyalok és közhelyek címmel. Megnyugtatlak, soha nem jelent meg. túl két irodalmi szemináriumon már írni sem tudok:)
és való igaz, h. pl. őrült/beteg anya, nemi erőszak vagy például a szégyen közhely egy ember/nő életében - de hát pl nekem is ez járt, ebből kell a legjobbat kihozni:)

kuszal

"De mindenbe ésszel kell belevágni. Én pl kiábrándúltam a munkahelyemből, de nem lépek ki csak azért mert nem tetszenek a módszerek."

Hát tudod, én igyekszem a dolgaimba ésszel ÉS szívvel belevágni. Ezért mondtam fel olyan mhelyen, ahol gyomrom felfordult attól, hogyan bántunk az ügyfelekkel. és az 5 fős marketingcsapat is távozott.
Sztem pontosan ezért tartunk itt. mert ha egy nem áll fel az asztaltól, általában akkor a többi is marad.
Aki meg feláll és más útra lép, inkább élve eltemetnék.

csak más f..kával verni a csalánt könnyű..
próbáld ki a bőrődön és aztán nyilatkozz

Van még mit tanulnunk mindannyiunknak:))

Bisi: az nem a "menedzser típusú önmegvalósítási láz" ellentéte volt, hanem a vérkemény cocilizmus.

Én még emlékszem rá, mekkora kincs volt abban a rendszerben egy "Fa" szappan... emlékszem arra is, hogy az eltársak azért nem engedték be a Nescafét a dolgozó magyar népnek a boltokba, mert cocilista embernek szerintük nem volt igénye Nescaféra...

Akkoriban is ciki volt szegénynek lenni, annál már csak "élhetetlennek" lenni volt cikibb... élhetetlen többnyire az volt, aki nem lopta szét az üzemet, ahol dolgozott, nem seftelt valutával, nem járt Bécsbe kukázni a lomtalanításkor...

Ja, és nem lehetett egynél több házad, 15 évet kellett várni a vezetékes telefonra, ugyanennyit egy Trabantra.

Narancs, banán szigorúan csak Karácsony előtt volt a boltokban, hangulatjavító intézkedésként...

Pult alól árulták az O.B tampont, a papírzsebkendőt és a kókuszreszeléket.

Külföldi utazásról szó sem lehetett, még akkor sem, ha volt útleveled. Az útlevél mellé minden út elé engedélyt kellett kérni a kiutazásra és ha nem engedtek, akkor maradtál a seggeden.

Az elvtársak persze csak jót akartak, nem akarták, hogy lásd, hogyan élnek a szerencsésebb országok polgárai, mert ha láttad volna, akkor értetted volna meg, mekkora szegénységben is élnek a "legvidámabb barakk" lakói a gulyáskommunizmusban...

Ezt sírod vissza?

Lilienfeld 2008.09.03. 15:59:03

"Tényleg, nem kellett volna kilépnie. Inkább addig várni, míg a fekélyek a testfelülete 100%-át elborítják, vagy pedig rák, agyvérzés, infarktus, ld. fentebb. (Viszi ám a harmincasokat is.)" - Persze, hogy viszi a harmincasokat is. De nekem Ő tipikusan olyan aki annyira hajtotta a pénzt, hogy még az egészségere sem maradt ideje. Azt pedig minden munkahelyen megértik, hogy bocs de most el kell mennem az orvoshoz. Ha vállalkozóként alkalmazták, akkor is.

A "hobbitanításhoz" meg csak annyit, hogy ezt is az egyik okaként jelölte meg a "szegénység"-üknek. Pedig ez megint olyan, hogy változtathatnának rajta. De nem akarnak, mert ez az álom a férfiú részéről. Ez renden is van, csak akkor ne hozza fel mint okot, mert úgy kicsit görbetükörnek tűnik a dolog.

"Önhibájából esett bele? Tagadta egy percig is? Ide jutottam, ez van és hogyan tovább? Mi baj van ezzel?" - Semmi. Sőt dícséretes, hogy leírt, de a hogyannal van a baj. Beharangozta a nagy tragédiát, meg kiszolgáltatotságot, de ezzel szemben nekem az jön le, hogy a jelnlegi helyzetükért csak Ők a felelősek.

Ha van egy terepjáróm és összetöröm, majd elkezdek sírni, hogy de hülye voltam mert kiszakítottam a szallagkorlátot, akkor nem fog sajnálni senki mert a saját szerencsétlenségemet kovácsoltam meg.

Üdv: kuszal

Nos, barmilyen perspektivabol is vizsgalom a dolgot: a ti szegenysegetek nem penzugyi mertekekben ertendo, es most a keserves felismeres honapjait elitek.

Egy valamit azonban elmondhatnal magadrol: te most egyaltalan alkalmazottkent dolgozol valahol, vagy meg mindig a ceged felviragoztatasan gondolkozol? Amennyiben ennyire keserves az eletetek, ahogy lefested, es esetlegesen te a betegseged miatt nem vagy kepes foallasban dolgozni, miert is nem valt munkahelyet a parod(vagy vallal valami mellekeset)? Vagy talan nala is ugyanugy nincsen osszhangban a vagyalom a realitassal?...

Lehetetlenseg nincsen, csak tehetetlenseg. Meg esszerutlenseg. Az elet leckeje kemeny, de talan a blogod arra jo lesz, hogy az okosabbja a ti karotokon tanul.

Nem hiszem, hogy a szegenysegrol, mint tabutemarol ezen a blogon kellene beszelgetni. Ez nem az a forum, mert a ti problematok sem ez. Erdekesebb lenne azt boncolgatni, hogy mi vezetett idaig, es miert nem tudott eddig ket felsofoku vegzettsegu ertelmisegi ebbol a szituaciobol kilabalni (i.e. miert is nincs meg barmi nemu munkad? hogyhogy nem lep az ember? esatobbi, esatobbi...). A ti tortenetetek a magyar valosag La Fontaine-je, csak a egyenlore hangya hianyzik.....

Mária! Azt hittem a marketingeseknek nincs baj a felfogóképeségükkel. De tévedtem. 1. nem sírom vissza a 60-as éveket. 2. Fábryt idéztem 3. Annyira vicces, hogy megmondod mi volt a 60-as években, amikor nem sokat éltél benne.

Azt a cukorbaforgatott krisztuskeresztjét ....!!!! Eddig csak olvasgattam a blogot, és elkönyveltem, hogy újabb újmagyar siralom a neten. Nembaj, elbírja...
Node a József Attilát aposztrofáló borongás már kicsit sok.Műmájerség, műszenvedés, önsajnálat ...
Tényleg szegények vagytok? Nem megy a saját biznisz? Hát állj be pincérnek vagy bolti eladónak. Ja hogy ciki, mert a kis mikrokörnyezeted körberöhögne? Az lehet... De amíg ez neked szempont, nem szegény vagy te, hanem valami más ...

Bisi: na nehogy már egy "Bisi" nick mögé bújt lúzer mondja meg a tutit nekem, aki a véleményem mellé az arcomat is, az elérhetőségeimet is vállalom.

Tudod, mi a dolgod a sünnel, ugye, ha nem tetszik, amit írok?

Üdv!

Szerintem az illető hölgy igenis szegény. Saját hibájából lett az, legalábbis részben. Tény, hogy tehetett volna valamit ellene, de nem tett. De szerintem nem kéne lehurrogni, attól, hogy a saját hibájából nem vehet márkás ruhákat, attól még tényleg szegény. Bár érdekelne, hogy ketten összesen hány forintból szegények :-). És biztos van, aki még náluk is szerencsétlenebb helyzetben van, de az meg nem ír erről blogot. Mindig van olyan, aki még rosszabb helyzetben van.

Szerintem szegénységnek nevezni a jelen állapotot azért túlzás. Van kaja, van net, van lakás, meleg víz.

Relatíve, az előző életszakaszhoz képest kevesebb a pénz, ez biztos. Node több a lelki béke, az egészség, ha jól veszem ki. Ember azt csinálja, amit szeret, és ez jó, ha éhen nem hal bele. Feleség keresgeti a helyét. Keresgesse. Fél-egy év alatt kiderül, lesz-e kiút, vagy élete végéig bukott vállalkozóként fogja sajnálni magát. Bár a kommentek számából ítélve, és a leendő reklámbannerek számában bízva hamar lesz újra füstölt mangalica szalonna a teljes kiőrlésű tönkölybúza kenyér mellé :-)

Beírtam a másik posztba, csak itt is benne legyen:
Diplomás, fiatal, gyermektelen pár vagytok, semmi reménytelen nincs az életetekben, hajrá.
Nem vagytok szegények. Ez egy átmenet - kívánom nektek.
A szegénység az valahol ott kezdődik, amikor a három gyerek mellett nincs munka egy fél éve.

"Az ember a jelentések maga szőtte hálójában függő állat"
Clifford Geertz

Hát, aki szerint Einstein azt mondta, hogy minden relatív, az tényleg szegény.

szomorutojas: Geertz, tényleg!!! Köszönöm. És mennyivel szebben mondta, mint én...

Reneszánsz Poliészter: Szerintem egyik sem mondta a felsoroltak közül. ;)

Szegények?! Ti?!

15 évvel ezelőtt 21 éves voltam, volt egy 9 hónapos fiam és egy egyetemről éppen kikerült munkanélküli férjem. Az összes bevételünk az ösztöndíjam volt és a Gyes. (nappali tagozaton jártam fősulira és elsőéves voltam) Albérletben laktunk, ahol csak az udvaron volt fürdőszoba, és a kertben hátul a pottyantós WC. Amúgy egy szoba, olajkályhával. Volt olyan, hogy a férjem egy forintért vett élesztőt (több pénzünk nem volt) és abból sütött kenyeret. (azt mondta, így legalább hasznát veszi annak, amit élelmiszervegyészetből tanult). ;) Később már munkásszállóra is tellett. Egy szoba, közös konyha, közös fürdő és WC, de legalább vízöblítéses.

És tudod mit? SOHA nem mondtam, hogy szegény vagyok. Valamiért nem éreztem magam szegénynek. Ott volt a gyerekem, a férjem és boldogok voltunk a nyomorult kis albérletünkben.

Szerintem nálad az értékrenddel van probléma.... Gondolkozz egy kicsit és ne használd feleslegesen a "szegény" szót, mert szerintem NEKED fogalmad nincs róla, mi az!

Persze minden relatív, de te relatívan sem vagy szegény.

Boborján:
Relatíve szegény, ha ketten élnek egy darab minimálbérbôl, akkor azok. Mármint az árakhoz képest. A "mi sokkal szegényebbek voltunk" sztorikhoz képest nem.

Én éltem már napi két dollárból, de az olyan helyen volt, ahol ezzel nem voltam szegény, mert mások körülöttem napi egybôl éltek. Ahol a statisztikai átlagbér fejenként 120,000 Ft, átlagosan 2.8 emberre, átlagosan 1.3 keresôvel, ott egy keresôvel 65,000 Ft két emberre kevés. (vö 55.71 ill 32.5). Ez magyar statisztika.

Szegényember felesége:
Gyanús vagy te nekem, nem csak hogy emlékeztél az idézet lényegére, de még helyesen is használtad. Ez nekem társadalomtudós gyanús. Ha összevetem Baranyával, akkor felmerül bennem, hogy te tudod, hogy az Özséb férfi vagy nôi név -e ;)