A lehető leghétköznapibb módon telnek a napjaim.

Nővéremék kedvesek, olykor már túlzottan is gondoskodóak velem. Az utazás viszont egyre inkább elérzéstelenít, kezdem egészen zombinak érezni magam tőle, úgyhogy a héten - pláne a hóviszonyokat elnézve - barátnőmnél alszom két napot.

Nővéreméknek hála, a pénztelenséget észre sem veszem.

A napi százas, bármilyen röhejesen is hangzik, éppen elég. Bár kilengések vannak: a cigi és a kávé a ludas. Volt egy kritikus nap a múlt héten, amikor ittam négy kávét az automatából. De aztán nővérem adott egy csomag instant kávét, onnantól jóformán tényleg nem költöttem. Elég volt estig a szendvics meg az alma. Vacsit meg kaptam. (Ki ne hagyjam, hogy a munkám révén hetente egyszer-kétszer becsúszik egy-egy ingyenélés, fogadás, pogácsás-kávés-sütis megbeszélés. Így könnyű!)

Keresgélek már albérletet is. Valami kis akármilyen szobácska kéne, internettel, metróközelben, kaució nélkül. Csak addig, amíg nem jön ide SZE is.