Beszélgettünk SZE-rel mostanában arról, hogy mi történik, ha egy házaspár egyik tagja szerelmes lesz egy harmadikba.
Hogyan jött elő a téma? A közvetlen közelünkben láttunk (szomszédunknál) egy szép, tiszta, beteljesületlen, drámai lángolást, és persze a Pestre költözésem miatt is felébredtek a félelmeink.
A kapcsolatunk első négy évében szentül meg voltam róla győződve, hogy nem fordulhat elő egyikünkkel sem, hogy másba lesz szerelmes. Komolyan így gondoltam. És kérlek, hogy ne gyertek azzal, hogy mennyire gyerekesen naiv voltam. Persze, hogy az voltam.
Aztán történt, hogy hirtelen, derült égből villámcsapásként SZE szakított velem. Az ok: megismert egy másik lányt. (Az igazi ok nyilván nem ez volt. Csak akkor még nem tudtuk kibogozni, hogy miért nem érezte magát tökéletesen jól a kapcsolatunkban. Így megoldani sem tudtuk a problémát.)
Egy nyáron át külön voltunk. Szakítós blogról jól ismert módokon haldokoltam. Aztán nagy kibékülés. De rajtam ott maradt a kutyaharapás, amit ugye szőrével... Szakítottam, miközben végig éreztem, hogy közelről sincs vége köztem és SZE között, és hogy bármikor visszafogadna. Néhány hónapig még jöttek-mentek páran az életünkben, aztán ennek a szakasznak egyik pillanatról a másikra vége szakadt. Volt egy katarktikus pillanat, amikor csak azt vettem észre, hogy vége minden önérzetből fakadó fájdalomnak, félelemnek és bizonytalanságnak.
De azóta azt is tudjuk, hogy jöhetnek kísértések, érzések, találkozások. A kérdés, hogy mihez kezdünk ezekkel?
Utolsó kommentek