Kommentelők: ez már nem a régi Szegénység blog. Most ez van, ez jön ki belőlem.
Rendszerint évek hosszú munkájával felépítek egy elképzelést saját magamról, saját magamnak. Aztán történik valami zavarbaejtő, odasodor az élet valaki mellé, akire nem számítottam, vagy elveszítek valakit, akit öröknek gondoltam.
És mindent újra, előlről kell kezdeni, mert kiderül, hogy eltemetettnek hitt érzések és gondolatok élednek fel újra bennem. Kérdések bukkannak fel a semmiből, amikre válaszokat kell adni.
Most épp az történik velem, hogy
1. vagy megingott a talaj a lábam alatt egy kicsit.
2. vagy az egész életemet kell újragondolom.
Nem tudom, de most úgy érzem, hogy belekerültem egy örvénybe. Nem tudom, meddig fog tartani, és mennyi marad meg belőlem, csak azt érzem, hogy nagyon sodor, én meg kétségbeesve kapálózom. És itt most egyáltalán nem a szegénységről van szó.
Miért írom ezeket a kódolatlan ömlengéseket? Mert egyszer már segített a blogolás. Mert talán így rendet tudok tenni a fejemben.
Az utolsó 100 komment: