Amióta az új munkahelyen dolgozom, szinte egyik képzésről a másikra járok. Pontosabban épp egy külső audit kezdődött, és az auditorok mellé rendeltek állandó megfigyelőnek. Az az elv, hogy bele kell pillantanom a cég minden részlegének munkájába, és minél több partnerhez is el kell jutnom.

Szerencsére nem először történik velem hasonló, mert akkor azt sem tudnám, hol áll a fejem. Így most már nem akarok azonnal mindent megérteni és megtanulni, egyszerűen csak figyelek és szelektálok.

Jó, hogy az egyik auditor egy szakmai példaképem volt, akinek eddig csak a könyveit ismertem. Otthon nem lett volna túl sok esélyem eltölteni vele egy napot, megfigyelni munka közben.

Rossz, hogy eddig mindig volt olyan felettesem, akihez szakmai segítségért fordulhattam. Most teljesen egyedül kell majd döntéseket hoznom a területemen, a főnököm csak vétójoggal él. Ehhez azért fel kell nőnöm kicsit. Önbizalom kell és határozottság valahonnan gyorsan és hamar.

Aztán azt is megtanultam még régről, hogy a kollégák megismerése talán fontosabb, mint az iso-s dokumentációk. Mert ők tudnak segíteni (ártani?), a jegyzeteim meg nem mindig. Szeretném, ha befogadnának.