A technikai részleteket nem sorolom, Cé leírásához annyit tennék hozzá, hogy én Sacher-tortát ettem! Nagy különbség! :)

Vártam már nagyon a találkozást, válaszokat vártam egy csomó kérdésre, amiket végül fel sem kellett tennem.

Ugyanakkor nem tudtam, mit is gondoljak a találkozóról. Furcsa, hogy ismersz egy virtuális személyiséget, de legtöbbször el sem képzeled, milyen lehet 3D-ben. Aztán amikor találkoztok, hirtelen magad sem tudod kibogozni, kivel is beszélgetsz, Céadaoinnal-e vagy X. Y.-nal-e.

Zavarban is voltam a bemutatkozásnál. Kezetfogni? Vagy ezt így most hogy? Az még jobban zavarba hozott, hogy Céadaoin a valóságban még belevalóbb, még egyenesebb nő, mint virtuálisan. Semmi maszatolás. Bele a közepébe.

Az első pár mondat után már megnyugodtam: nincs miért aggodalmaskodni, nem kell jó benyomást tennem, ő itt Céadaoin, szövetséges.

Kérdeztem arról, szerinte folytassam-e.

Ő elmondta, hogy nagy valószínűséggel van egy rendszeres kommentelő, aki az elejtett nyomokból kiderítette a nevemet. Innentől meg lényegében mindent tud rólam, ha rám guglizott. Hát, ugyan engem még nem keresett meg ezzel az illető, de ha írna, én örülnék neki.

Aztán beszéltünk még haldokló barátságokról. Céadaoin mondott dolgokat, ami miatt most tettem/teszek is egy utolsó kísérletet arra, hogy ne engedjek el egy nekem fontos (remélem mondhatom ezt) barátot.

És beszéltünk - igen - rejtélyes és titokzatos, nem ide vágó dolgokról is.

Összességében a Céadaoinnal való találkozásban semmi női cseverészés, csajoskodás nem volt. Kicsit olyan volt, mint egy titkos tárgyalás. Mint amikor az ügyvédeddel beszélsz bizalmasan, és átnézitek a szerződésed minden egyes pontját, kíméletlenül szétcincálva a részleteket.

Hogy mire jutottunk?

Folytatódik a blog - de lehet, hogy ezt már észre is vettétek... :)