Mostanában sokat gondolkodom azon, hogyan viszonyulok a pénzhez.
Úgy érzem, hogy az emberek a pénzzel fejezik ki a tiszteletüket. Pénzt adnak a munkánkért. És mintha mindenkinek annyi tisztelet járna, mint amennyi pénzt ér a munkája. Pontosabban annyit, amennyiért itt és most eladható a munkája. Valahogy ezt látom magam körül, ha nem számítom az idealistákat.
Ez mindig is így lehetett, csak annyi változott, hogy már nem a kovácsnak, a bognárnak, a takácsnak adjuk a pénzt, hanem az internetszolgáltatónak, a kozmetikusnak, meg a banknak. Tisztelettel adózunk az államnak, amiért autópályát épít nekünk. Vagy nem adózunk. Sem a pénzünket, sem a tiszteletünket nem adjuk oda az államnak, mert nem épít elég autópályát.
Mostanában elgondolkodom azon, hogy a munkámért kapott tisztelettel hogyan gazdálkodom, kit tisztelek meg vele.
Nem vagyok közgazdász, elnézést a témaválasztás miatt.
Utolsó kommentek