Harisnya és vágyölő (értsd: nylon térdfix) fronton komoly anyagi problémákat lehet begyűjteni.

Tartom magam ahhoz a régi mondáshoz, hogy úrinő nem megy dolgozni, üzleti tárgyalásra vagy állásinterjúra harisnya nélkül. Sőt, a kivágott orrú cipőket is kerültem. Lehet, hogy régimódi vagyok, de ez van. Így viszont sok harisnyanadrágot (szoknyához) és vágyölőt (nadrághoz) fogyasztottam.

Azt tapasztaltam, hogy lényegében mindegy, hogy a legolcsóbb sajátmárkás harisnyanadrágot veszem-e 100 Ft-ért vagy valami komolyabbat 1200 Ft-ért. Maximum háromszor tudom hordani bármelyiket. A vágyölő kicsit gazdaságosabb, mert ha ez egyik kilyukad, összepárosítom egy régebbivel. Külcsínre talán valamivel szebb a drágább, de nem hiszem, hogy ha valaki a lábamat nézi, akkor éppen a harisnyám minőségével van elfoglalva.

Olvastam valahol, hogy úgy lehet megnövelni a nylon rémségek élettartalmát, hogy csak hideg ecetes vízben szabad kimosni, és a ruhásszekrény helyett hűtőszekrényben kell tárolni őket. Nos, ezt eddig még nem próbáltam, de ha előléptet az élet a házvezetőnői státusból, isten bizony kipróbálom!

A vágyölőről még annyit, hogy valaki feltalálhatná már az esztétikus és szexi fazonút, csak némi fantázia kell hozzá. A necc vágyölő nem ér!