Egy éve vagyok tanárfeleség. Mindenkinek azt mondom, hogy aki végigcsinálta az első évet egy pályakezdő pedagógus mellett, az minden tiszteletet megérdemel. Csak erős kapcsolatok élhetik túl, ha az egyik fél elszánt pedagógus.
Szegényembert mélyvízbe dobták. Sok-sok hátrányos helyzetű gyereket tanít, akiket régen kisegítő iskolába küldtek volna. Most ezek a gyerekek SNI-s néven (speciális nevelési igényű) futnak. Mindenki lemondott róluk, az iskolavezetés, a városvezetés, a szülők, mindenki. Költeni már senki nem akar rájuk.
Hogy diploma nélkül alkalmazzák Szegényembert? Egyáltalán nem ő az egyetlen az ismeretségi körünkben. Az iskolafenntartóknak külön öröm, hogy havi százezret spórol minden egyes pályakezdőn, akinek még nincs meg a nyelvvizsgája. Egy-két évig használják őket, de mielőtt státust kéne adni nekik, már jön a következő pályakezdő, akit olcsóbban lehet alkalmazni.
Szegényembernek lelke van, rutinja nincs. Tehát kiteszi a lelkét a gyerekekért. Mindennap összetörve jön haza, későn, mert tanulószobát vezet. Őszül a haja, keveset alszik. Éjjelente rejtvényeket gyárt, powerpointos prezentációkat, jelmezeket, hogy felkeltse a gyerekek figyelmét. Mindhiába. A múltkor egy tanítványa azt vágta a fejéhez, hogy semmihez sem ért, és még bicepsze sincs. (Pedig van.)
UPDATE:
Mindennél jobban szeretem Őt!
Utolsó kommentek