Ez most egy gazdagságposzt.

Pár napja vendégeink voltak. Nagynénémék egy esküvőre jöttek a városba, hoztak is faluról minden jót a tápos városi kölköknek (nekünk).
Kezdjük ott, hogy három család készítette nekünk a pakkot, kihasználva, hogy nem hivatkozhatunk a sok csomagra, meg a tömegközlekedés nehézségeire. Az autó csomagtartója tömve volt a következőkkel:

2 kg csülök – mivel fagyasztóból hozták, kicsit kiolvadt az úton, úgyhogy ezt azonnal el is kellett készítenem pörköltnek. Hmmm… alig hűlt ki, azonnal megkocsonyásodott.
2 db frissen vágott csirke – őket betettem a fagyasztóba.
1 rúd házi paprikás szalámi – ennek is nekiestünk.
4 kg frissen vágott pulyka – ebből sütöttem egy kis darabot, de összevágogattam és kis adagokban lefagyasztottam.

40 db tojás – nagyanyám szabadkozott, hogy csak ennyit tojtak a tyúkok, ez a hidegfront miatt van.

2 kg gomba – nagynénémék pincéjében vagy egy gombazsák, épp szüreteltek, mielőtt jöttek.
2 kg paradicsom
2 kg alma
1 db tök

(Mérlegem nincs, az adatok becsültek!)

1 l méz – házi! A szomszéd bácsi küldte nekem. Kicsit be van ikrásodva.
3 l lekvár – meggy, barack és szilva. Házi, hogy ne lenne házi!
2 l vegyes vágott savanyúság
4 fél literes üveg lecsó
2 fél literes üveg házi kecsap – édes és csípős

És még illendőségből – hogy ne jöjjenek üres kézzel a rokonok – hoztak egy üveg kávét, egy üveg martinit, egy finom bort, kétféle házi készítésű süteményt, és párféle hideg sültet.

Ja, és nagyim még elküldte az egyik soha nem használt nokedliszaggatóját!

Sajnáltam, hogy a nyáron feladta a fényképezőgépünk, mert szívesen megmutattam volna nektek ezt a bőséget!

Mindezeket úgy küldték, hogy nem is tudják, mennyire jól jöttek ezek most nekünk.  Hanem csak szeretetből. Hogy cserébe mi jó vendéglátók voltunk, az nem kétséges, általában rendkívül szórakoztatóak vagyunk a Szegényemberrel. Ezúttal különösen kitettünk magunkért.

Most jön a nyomorúságosabb része a sztorinak.

Küldeni nem tudtunk semmit, csak egy halom üres befőttes üveget és egy halom üres tojástartót. Ezeket szelektíven gyűjtjük, mert a vidéki embernek ugye csak az üveget kell megvennie, ha befőzni akar, mert boltban nem vesz semmilyen befőttet. És a tojást se tojástartóba nyomják a pipik az udvaron. Illetve szaporítottam még nekik helyes kis futónövényt kidekorált vajasdobozban. Aranyosan nézett ki. Jutott belőle a nagyiknak és a nénémnek is.