Ekkor szembesültem azzal, hogy hogyan éltünk korábban, hogy mi a helyzet az árakkal és a rezsivel. Azelőtt mindig csak pakoltam bele a kosárba azt, amire szükségünk volt, amit szerettünk, nem nagyon kellett gondolkodnom azon, hogy ki tudom-e majd fizetni a pénztárnál.

Emlékszem, két napig nem tértem magamhoz, amikor a polcon 500 Ft-ért láttam az egyetlen általam addig használt étolajat, a Vénuszt. :) Valamikor akkor foglalkoztatott utoljára az ára, amikor még kollégista voltam és nem volt mindegy, hogy 180 vagy 150 forint.

Voltak dolgok, amiknek a létezését, a használatát teljesen természetesnek vettük. Eszünkbe se jutott éjszakára áramtalanítani a gépeket, vagy azon aggódni, hogy nincs nálunk szatyor, majd úgyis veszünk egyet. Nem öltöztem akárhonnan, csak a Zarában és a Promodban vásároltam ruhákat, mondván, hogy az üzleti életben nem lehet akárhogy megjelenni.

A sok munka mellett nem volt energiám és időm főzni, gyakran mentünk középkategóriás éttermekbe, kifőzdékbe, vagy rendeltünk kaját otthonra. Természetes volt számomra, hogy akár mindennap beüljek menüzni a munkahelyem lévő étterembe, vagy kávézni a barátnőkkel. Hetente-kéthetente eljártunk moziba is. (Más szórakozásra nem költöttünk – színház és koncertjegyeket ingyen szoktunk kapni bennfentes ismerősöktől, nyaralni a munka miatt egyszer sem voltunk.) Úgy éreztem, hogy a sok munka mellett ez jár nekem. Mert megérdemlem.

Szegényembernek nem voltak ilyen igényei, ő okosan bánt a pénzzel mindig. Ha volt spórolt pénze, mindig csak könyvre költötte. Kevés ruhája, cipője volt, de mindig rendben tartotta őket. Jobban vigyáz a holmiaira, mint én. (Sokaknak furcsa, de mi akkoriban nem éltünk közös kasszán. Nem volt mögötte önzés vagy bizalmatlanság. Nekünk így volt jó.)

Egyébként eminens dísz-zöldek voltunk már akkor is. Autónk sose volt – nekünk jó a tömegközlekedés is. (Míg én IC-vel jártam Pestre tárgyalni, legalább 2-2 órát bírtam dolgozni a laptopon oda-vissza, ha tudtam tölteni rajta. Az autós kollégáknak végig koncentrálniuk kellett, szívtak a dugók miatt, parkolási díjat fizettek. Nekem vonatjegy, vonaljegy, taxi olcsóbb volt, mint nekik az autópálya matrica, benzin, parkolójegy.)

Amióta együtt lakunk, szelektíven gyűjtjük a szemetet, jó érzés, mert olyankor mindig arra gondolunk, hogy a gyermekeinknek egy picivel kevesebb szarral kell megbirkózniuk majd.

De csak pár hónapja vettem észre, mennyi felesleges és ártalmas dolgot vettem eddig.