Nem gondoltam, hogy ekkora érzelmeket vált ki ez a blog. Úgyhogy mielőtt eldurvulna a helyzet, és eluralkodna rajtam a kétségbeesés, most felállítok néhány szabályt magamnak.
1. Nem reagálok a mocskolódó hozzászólásokra. Egyszerűen nem ér nekem annyit ismeretlen emberek név nélkül felvállalt véleménye, hogy azzal töltsem el az időmet, hogy a kommentjeikre válaszoljak. (UPDATE: Utólag átértékeltem ezt az indulatból leírt szabályt. Egy hozzászóló azt írta, hogy közöny a legrosszabb. Azok, akik kommentelnek, mind segíteni akarnak, ezért tisztelnem kell őket. Lehet, hogy egy atyai pofonnal akarnak nekem segíteni. Az meg már az én egyéni bajom, ha szarul esik a pofon.)
2. Nem fogadok el segítséget a blogon keresztül. Miért? Mert vannak emberek, akiknek sokkal nagyobb szükségük van rá. És a családunk és a barátaink is segítenének, ha tisztában lennének vele, hogy milyen helyzetben vagyunk. És nem akarok internetkoldus lenni!
A blogom mostantól annak szól, aki szeretne tippeket kapni egy gyakorló csórótól, hogyan lehet pénzt spórolni, kevesebbet fogyasztani ebben a nyomorúságos, hajszás, hamis világban. És hogyan lehet mindenezek ellenére boldogan élni egy testi, szellemi, lelki társsal, akivel össze lehet kapaszkodni örömben és bajban is.
Utolsó kommentek