A múlt héten találtam albérletet.

Kreatívabbnál kreatívabb hirdetések útvesztőjében kellett kiigazodnom.

Találtam pár gyanúsan olcsó kiadó szobát a belvárosban, a munkahelyemtől pár percnyire, de a hirdető cég egyetlen e-mailre sem válaszolt, és a telefont sem vették fel. Voltam egy idős néninél, akinél borzasztóan büdös, áporodott szag volt. Voltam egy egyetemista fiú lakásán, a szobával semmi gond nem volt, de a srác valahogy nem nyerte el a bizalmamat.

Egyszóval most egy főiskolás lány mellé kerültem, minimális kaucióban egyeztünk meg. Ma "költözöm" - azaz egy hátizsáknyi cuccomat lepakolom, és rohanok a város másik végébe a barátnőmhöz, aki ad kölcsön takarót és párnát.

Most egyelőre nem nagyon van hely, amit valóban otthonomnak tudnék nevezni, legalábbis hétközben.