Még múlt héten, Céadaoinnal való találkozásunk előtt a Bazilika előtt sétáltam el, miközben épp nagypapám hívott telefonon.
Kellemesen meleg este volt, jó kis őszi illatokkal a levegőben. Amikor felnéztem a kivilágított Bazilikára, miközben a papám mesélt a jobb fülembe, tejesen meghatódtam. Valahogy úgy éreztem, otthon vagyok. Mindenki közel van, akit szeretek.
Mindegy hány kilométernyire.
Szerintem olyannak látod a helyet, ahol élsz, amilyen élmények kapcsolnak hozzá. Nekem azért volt egyszerű jönnöm, mert sok olyasmi történt otthon, amire könnyebb nem emlékezni.
Utolsó kommentek