Ott maradtam el a blogírással, hogy amikor felmondtam a házvezetést, anyuka kicsit dühös volt. Elmondta, hogy az elmúlt három hónapban én voltam a negyedik alkalmazott, és úgy látta, hogy bennem végre megbízható embert talált.

Kellemetlen szituáció volt, főleg a gyerekek miatt. Aztán még aznap este felhívott, hogy menjek el a pénzemért, de dolgoznom többet nem kell. Megtalálta az utódomat.

Amikor kifizetett, - bár nem kérdezte - mondtam neki pár észrevételt a gyerekekről. Először értetlenkedett, hogy honnan veszem a bátorságot, de végül egész megbékélt hangulatban váltunk el. Elmondtam neki azt is, hogy ha hosszú távra keres valakit, akkor adjon neki fix havi bért, vagy kevesebb feladatot, mert a feltételei nagyon kemények.

Az azért rossz volt, hogy a srácoktól nem tudtam elköszönni.

Az új munkahelyen az első héten csak olvastam, belső képzéseken voltam, ismerkedtem. Egyelőre majdnem minden oké. Van egy kolléga, akinek a megszelidítése nem lesz egyszerű, de a többiek kedvesek, segítőkészek eddig.

A sors fintora, hogy az elmúlt héten a vállalkozás kapcsán is annyi megkeresés érkezett, amennyi az elmúlt egy évben összesen. Ezekre most nincs időm, de úgy tűnik, hogy egy kedves "szövetséges-versenytárs" átveszi a megrendeléseket, nekem meg jut valamennyi jutalék.

Ezekről majd persze bővebben is...