Szegény gazdagok

Ez volt a Szegénység blog. És most újrakezdtem.

szegenygazdagok @ gmail . com

Friss posztok

Utolsó kommentek

  • adele: @loláb: 2013-ban olvasva ezt... vegyünk fel devizahitelt, mert az jó lesz... ne törlesszünk elő...... (2013.05.03. 22:26) Stoppolás
  • Zabaalint (törölt): @Kiszámoló: A matematika inkább alul van súlyozva a közgazdász képzésben. A megoldás nem az, hogy... (2013.01.30. 12:23) Lébecoló diákok
  • suzildi (törölt): Én is régebben olvastalak... :) (2013.01.04. 08:53) Új alapok
  • kvp: "nem becsülhető, hogy adott szakmából mennyi kell jövőre vagy öt év múlva." Orvosbol, tanarbol ke... (2012.12.21. 04:46) Lébecoló diákok
  • BA2017: @kvp: Régen tervgazdaság volt, becsülhető volt a munkaerőigény, ma piacgazdaság van, nem becsülhet... (2012.12.20. 21:23) Lébecoló diákok
  • Utolsó 20

Feedek

A történetünk második része. Csöbörből vödörbe.

2008.09.03. 10:54 Szegényember felesége

Húztam az igát éjjel-nappal továbbra is, a munka, a cigi és a kávé volt a drogom már 23 éves koromra. Ekkor furcsa dolgok kezdtek történni a szervezetemben, de semminek nem tulajdonítottam jelentőséget. Aztán amikor a testemen szerteszét fekélyesedő sebek jelentek meg, már nehezebb volt nem tudomást venni a dologról. Jártam szakorvostól szakorvosig, vizsgálatról vizsgálatra, senki nem tudott segíteni.

Ekkor kaptam egy meghívást egy a piaci szektorban működő céghez, kevesebb kezdő fizetés, de magasabb beosztás, szebb szakmai kihívások, ráadásul mindig úgy képzeltem, hogy nekem egyszer annál a cégnél kell majd dolgoznom. Váltottam. Fél év után itt is busás fizetésemelést és (majdnem) általános bizalmat kaptam. A betegségem tünetei szépen javultak az első fél évben, rajongtam a csapatért, imádtam ott dolgozni.
 
A lila ködfátyol mögül később ismét előjöttek a szörnyeim. Ha el akartam a rám szabott munkát végezni, akkor ismét pénzügyi varázslatokban, törvényi kiskapuk kerülgetésében, etikátlan és törvénytelen tenderekben kellett részt vennem. És akkor ismét felvettem a pókerarcot és tettem a dolgom. Mint azt teszik ma is nagyon sokan.
 
Más bajok is voltak. A korábban istenített cégnél szembe kellett néznem azzal is, hogy kőkorszaki módszerekkel, provinciális stílusban, futószalagon kellett kiszolgálni az ügyfeleket, ha a cég üzletpolitikáját követem. Nekem ez nem ment. Kicsit olyan ez a mi szakmánkban, mintha egy festő a képek darabszáma alapján kapná a fizetését és nem a művészi érték alapján. Két ember munkáját akartam a magam mércéje szerint elvégezni.
 
Megint előjöttek a testi bajok. Csak most durvábban. Néha alig bírtam mozogni a sebektől, olyankor taxival jártam, nyáron is hosszú felső, hosszúnadrág. Ismét végig jártam minden létező orvost, aztán jöttek az alternatív gyógymódok, homeopátia, ilyen-olyan keleti kezelések, meditáció, különféle böjtök, tisztító kúrák, költséges kezelések, gépek. Apróbb változások voltak, de minden a régi maradt.
 
Addigra volt félretéve annyi pénzem, hogy tudtam, hogy ha egy évig nem keresek pénzt, akkor is rendben leszünk, csak egy kicsit oda kell figyelni a kiadásokra. Voltak terveim a vállalkozással is. Ekkor már Szegényember is dolgozott, számlákat szortírozott egy cégnél órabérben, később tanári állást is kapott, mert egész életében tanítani akart. Nyelvvizsga hiányában ugyan csak az érettségizett technikai személyzet bérét kapta az első évben, de nem panaszkodott, éjjel-nappal készült az óráira, ő vette az írólapot, az alkoholos filcet, a csomagoló papírt (egyik osztályában tábla sem volt sokáig), a makettekhez, jelmezekhez való eszközöket a gyereknek, itthon szkennelt, nyomtatott, mert az iskolában nem volt pénz rá. (Ez a fejezet majd érdemel egy külön posztot.)
 
Szóval a sok szövődmény és pár nap kórházi kezelés arra kényszerített minket, hogy meghoztuk a nehéz döntést. Kiszállok. Lelassítok kicsit. Majd építem a magam vállalkozását. Másképp soha nem lehet gyerekem. Soha nem leszek egészséges.
 
Még az évet végig csináltam, aztán januártól felmondtam. A „környezetváltozás” miatt minden nyafogás és kifogás nélkül azonnal le tudtam tenni a cigit. Két hónappal később teljesen tünetmentes lettem. Mondhatni meggyógyultam.
 
Hogy kilenc hónappal később most miért verjük fogunkhoz a garast, leírom később.
 
Folyt. köv. hamarosan.

6 komment

Címkék: betegség cigi történetünk

A bejegyzés trackback címe:

https://szegenygazdagok.blog.hu/api/trackback/id/tr71646162

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Céadaoin (user ID 44540) 2008.09.03. 11:52:38

Szegényember és Felesége, ha nem bánjátok, kitettem a linketeket a blogomon. Sokan ugyan nem nézik, de nekem jó, hogy a közelben vagytok 

Céadaoin (user ID 44540) 2008.09.03. 12:11:49

Nem megtiszteltetésből vagy ilyesmiből gondoltam, :-) hanem mert volt pár év az életemben (az ezredforduló táján) amikor én is heti 1500-2000 forintból éltem. Most – lekopogom – fut a szekér; de soha nem akarom elfelejteni, hogy a jólét nem alapértelmezett, és hogy milyen rövid idő elég, hogy az embert meztelenre vetkőztesse a világ.

valaki 2008.09.03. 12:32:47

Harmadik rész? Ezekből még mindig nem sok mindent tudtunk meg..

Szegényember felesége · http://szegenygazdagok.blog.hu 2008.09.03. 12:41:35

Az csak a negyedik részből fog kiderülni. Bocs. :)

dezső 2008.09.03. 14:12:19

Egy apróságot nem értek. Szegényember hogy kapott diplomát nyelvvizsga nélkül? Az már az én időmben is kellett hozzá, pedig harmincon túl vagyok.
süti beállítások módosítása